Mi most kutyások vagyunk,aminek tartása a környék miatt elengedhetetlen.

De többször is volt macskánk, de lévén a kutya állandó szabad tartásban van a kb. 1000 nm-es udvaron,

a macsek tartása így nem olyan könnyű.

De emlékezem még gyerekkoromban leány macskánk minden évben lefialt 5-5-6 kismacskát is.

Már az is nagyon izgalmasvolt, hogy ha a nagyhasú macska eltünt párnapra, megtalálni a fészkelő-fialó helyét.

Rendszeresen rossz helyre fialt, úgyhogy áttelepítettük, ami szintén nagyon kedves élmény volt.

Egy-két napra be is kellet oda zárni, amíg elfogadja az új helyet.

különben láthatunk a kiscicát a szájában vivő anyukát, vissza az eredeti helyre, ami egyébként lélekmelegítő.

Gyerekként nagyon szerettük, simogattuk az újszülött kiscsicákat, etettük őket.

Anyu tejet adott nekik, olyan jó nézni, ahogy a kiscica nyalogatja a tejet.

Etettük őket serdülő korig, amikor is már önfentartóvá tudtak vállni, vadászattal, stb.

Aztán amikor serdülők lettek, már nem volt szabad etetni csak a nagy macskát (Nyinát).

Így a többiek bár sokára de idővel odébb áltak, új gazdához édesgették be magukat.

Néha volt 1-1 kiskedvencünk (a gyerekeknek) akit lopva megetettünk, no ő az istennek nem akart elmenni soha.

Anyu külön csak a nagy macskát engedte be, és ilyenkor már csak neki adott enni.

Ma már persze értem,miért is volt olyan fontos az elidegenítésük, nem akart egy hadsereg macskát.

És ez szinte minden évben, volt hogy évi kétszer is.

De nem is volt egerünk sosem, patkányról meg csak később felnőtt koromban hallottam szinte először.

Hát ma már kevés gyerek élhet át rendszeresen ilyet, és magykák tartása helyett patkányméreggel szórjuk tele

a placcot, amit már meg se esznek a rágcsálók....