Vásáry:

"Az állattartáshoz két elengedhetetlen követelményre volt szükség: a legelőre és a vízre. Ezek megszerzése viszont folyamatos vándorlással járt. A nomád életforma tehát lehetetlenné tette a tartósan letelepült életmódot, s az azzal járó állandó települések, városok, várak építését. A nomadizmus kezdetleges önellátó gazdaság volt. A nomád minden szükségletét ki tudta elégíteni saját életformáján belül. Az élelmezést és a lakást egyaránt a nomád állattartás termékeiből teremtette elő. Az egyszerű módszerek azonban, az időjárási viszontagságok, a természeti csapások és járványok még ezt az alacsony színvonalú önellátást is időnként lehetetlenné tették. Ilyenkor gyakori volt a teljes elszegényedés és az éhezés.… Egyszerre mindössze pár nagycsalád lehetett együtt, mert a legelő csak bizonyos számú állatot tudott ellátni fűvel. Ily módon a nomádok nagy területen szétszórva éltek, de ez a szétszórt tömeg a steppe nyitottsága és a gyors közlekedési eszköz, a ló következtében pillanatok alatt tudott „összeállni”."