Dzsagfar Tarihi (Dzsagfar Krónikája)

 ....

RÉSZ: A bolgárok ősi története (kb.?? - 360 AD - 378 AD)

A mi kezdetünk kezdete az Imen és Sind törzsekben van. Gadbulla ibn Mihály Bashtu azt írta, hogy az Imen törzs népe elszigetelt családokban élt az Amul (Ámul, Amu-darja?) folyó mindkét partján, ami tele volt kigyókkal. Ôk halásztak, vadásztak és gyümölcsöket gyûjtöttek. A kigyófélelem miatt az emberek nem mertek a folyón átmenni és halásztak a folyóparton. Csakhogy egynek azok között, Boyannak, kompja volt és a kigyók nem zavartak ôt. És mert ô egyedül kötötte össze a családokat a folyó mindék oldalán és mivel nagyon bátor és becsületességes volt, a nép fônôkké válsztotta ôt. Amikor Boyan öreg lett és beteg is, a fiai elhagyták ôt a sors kegyelemének. Aztán ő kezdte kérni a Mindenhatót, hogy adjon egy fiút, aki segítsen. A Teremtô egy hatalmas halat adott az ô gólyalábos (cölöpös) házához, amelynek bal fülébôl kijött mint egy kigyó, az ô fiatalabb fia, Idjik. Boyan halála után a törzsi nôk kezdettek halva születetteket szülni és Idjik összegyûjtötte a férfiakat, majd elindult velük az ô fiútestvére, Laish birtokaihoz és aztán a Hon-hegyekbe. Ott, ő  fejedelem lett az Imenok bátorsága miatt, akik kiváló íjászok voltak. A Kytai (Kínai?) törökök, akik alárendeltek voltak neki, félig sült húst ettek és soha nem tisztultak a vízben, mert a farkas Chin utódai voltak, és törekedtek a tetvekkel bírni, úgy mint ô. Ha a tetvek túl bosszantóknak kezdettek lenni a Kytaiknak, akkor ôk, mint a farkasok, megölték a tetveket a fogaikkal. A Kytai törökök asszonyai és lányai szabadon párosodtak bármilyen férfivel, amikor csak lehetséges volt. Az Imenek nem bírtak látni ilyen népet. A Kytaiktól számos lányt vettek el, akik nem szoktak hozzá az anyai piszokba és paráználkodásba, és az Imenek, Idjik által vezetve, kezdtek költözni az egyik török településrôl a másikra, hogy ne lássák sokáig a Kytaik hitvány életét. A hegyeken nem voltak nagy folyók, hogy hajózni lehessen, és az Imeneknek gyalogolniuk kellett. De nehéz volt, és Idjik a népének megmondta, hogy tanuljanak meg lovagolni a lovakon, amik Kytai törököknél voltak. Idjik parancsolta, hogy a nép gyüljön össze, és legyen ennivalójuk és az adó legyen előkészítve megérkezése elôtt. A tartózkodása alatt rendeléseket csinált, ítélt, és utasításokat adott. A gyülést djienneknek hívták... Hogy a törökök között tudtak élni, az Imeneknek kellett tudniuk azok nyelvét..." Amikor a lányok felnőttek, a Imenek, aki felnevelték őket a maguk módján, elvették őket feleségként és nevezték magukat és utódaik Honoknak. Az igényesség miatt, soha nem nőtt közeli viszony a Kytaikhoz, és azok is gyűlölték őket cserébe. Féle a lázadástól, Idjik vette az összes török fegyvergyártókat, öltöztette népét és lovaikat vas páncélba, és megtiltotta a Kytaiknak hogy fegyvereket és láncpáncélt viseljenek. Elrendelte, hogy küldjék ennek a törzsnek a legrosszabb bajkeverőit razziákba a Hinok ellen, hogy azok támadják meg a Hineket a Honok helyett ...