Így van, 5 év alatt is nagyot változik a világ. Ennyi idő alatt teljesen megváltozott a vélemányem a nyelvről, nyelvtanulásról, nyelvtan fontosságáról. Már egész más nyelvváltozatot tanulok azóta évek óta, nem könyvekből, nem nyelvtani, hanem hangtani és statisztikai alapokon.

A T-Martinet (vagy inkább szokásos rövidítéssel a PEG) mindennek ellenére nem rossz könyv még mindig a maga műfajában, de lehetne magasabb szinten is nyelvtant összeállítani, modernebb formában. Megint más, hogy csak próbálkozások voltak rá (pl. camridge-i CGEL), de nem látom őket eredményesnek. A brit kiadványokkal egyébként is az a bajom, hogy túl konzervatívak, túl akadémiaiak, és sok olyan változást nem szentesítenek, ami egyébként már 30-50 éve egyre erősebb tendenciaként van jelen a tényleges köznyelvben, meg a modern nyelvváltozatokban. Ezeket meg lehet akadémiai és nyelvművelői szinten szubsztenderdnek minősíteni, csak gyakorlati relevanciája nincs, mert az anyanyelvi beszélők tömegesen használják, megbélyegzés nélkül. Amerikában meg nem nagyon adnak ki nyelvkönyveket, meg összefoglalókat, inkább csak magántanárok publikálgatnak ezt-azt alsóbb szinteken, meg inkább nyelviskolál állítanak össze saját tananyagot belső használatra, amit nem adnak ki.

Azóta rég rájöttem, hogy nyelvet csak anyanyelviektől érdemes tanulni, ők ismerik a legmagasabb (de nem tudományos) szinten, azt kell használni és úgy, ahogy ők is használnak. Nem pedig magyarból fordítgatni, meg tankönyves nyelvtani szerkezeteken vergődni, abból csak Hunglish lesz, nem használható, autentikus nyelvtudás. Épp ezért, a nyelvkönyveket csak egy nagyon alap szintig ajánlom, csak addig, míg a