dromio
2017.01.05
|
|
0 0
1715
|
Shakespeare: 75. szonett
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér s tavaszi zápor fűszere a földnek; lelkem miattad örök harcban él, mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg; csupa fény és boldogság büszke elmém, majd fél: az idő ellop, eltemet; csak az enyém légy, néha azt szeretném, majd, hogy a világ lássa kincsemet; arcod varázsa csordultig betölt, s egy pillantásodért is sorvadok; nincs más, nem is akarok más gyönyört, csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon, részeg vagyok és mindig szomjazom.
( Szabó Lőrinc fordítása)
|
|