Mindenhol kiemelik a Labradorokkal kapcsolatban, hogy mennyire megfelelni- és tenni akarók. Nagyon igaz, de nem csak ez, a tetejébe még más is van: épp a kertből behozott káposztát tisztogattam a slagnál, mikor megjelent mellettem, erősen tanulásra éhes ábrázattal, érdeklődve figyelő tekintettel a fekete baromállat*.:) Mindennemű verbális közlés nélkül is hihetetlen erősen átütött és átjött az a befogadni-akarás, fejlődési készség, ami benne van. Elmutogattam, elmondtam neki mi micsoda és hogy mit csinálok épp.:D

Csodás a természet(e), ahogy megteremti magának az alapot, ahhoz, hogy majd kiélhesse abban magát, ami örömet okoz neki. Kell a vivőanyag, a téma, a történés a megfeleléshez. Gyakorlatilag önjáró, első kutyaként is sikerélményt adhat sokaknak.

Azt is mindig emlegetik az írások, hogy mint segítőkutyák, oda-vissza tudják adni és venni az irányítást, elég dinamikusan. Írnátok erre életbeli példákat? Ha lehet összetettebbeket is. A vakvezetésen kívül.

Meglepve olvastam még, hogy a két alapelem, ami nélkül pedig elképzelni nem tudom ezt a fajtát, az apportír és a vízszeretet hiányzik egyes egyedekből. Szerintem ez már nem megengedhető, nem törzskönyvezhető, ami ilyen. Vagy de?

*dinoszaur ebnek is hívom, mivel ha sokáig néz az ember egy macskát, s azon van a fókusz és egyszer csak bebandukol szimatolva a képbe egy 5x akkora állat, az csak dinoszur lehet. Mit sem sejtve szimatol, helyzetkomikumtól függetlenül.:DD

Ti milyen trükköket/interakcióra alkalmas cselekményeket tanítottatok már meg ebállataitokkal? Nem cirkuszi jellegűekre gondolok, hanem amikkel viszonylag értelmesen lehet növelni a közös élmények számát.