Két napja hozták forgalomba a Hungaroton legújabb lemezét, amelyen a tüneményes Baráth Emőke (Virág Emese zongorakíséretével) Debussy-dalokat énekel.
.
https://hungarotonmusic.com/classical/claude-debussy-dalok-p9850.html
.
A dalok hossza miatt többnek nagy részét meghallgathatjuk a közel 1-perces mintákban.
.
Mivel még nem vettem kezembe a lemezt, nem tudom, vannak-e a füzetkében magyar címek a nem egyértelmű darabokhoz, így kiegészítem a linken olvashatókat:
.
1 Csillagos ég
2 Búzavirág
Gáláns ünnepek
4 Hangfogó
6 Holdfény
7 Bábuk
8 Gáláns ünnep
9 Szép este
10 Harangok
11 Szentimentális tájkép
12 Tavaszi hangok
13 Tünemény/Jelenés
...............................
18 Lelki szenvedés
19 A kert tánca
20 Angyalok
.
Három Bilitis-dal
21 Pán sípja
22 Hajfonat/Hajfürt
23 Najádok sírja
.
.
Az egyik dalból (az 1884-ben írt Az ifjúság négy dalából) és korábbi tapasztalatomból tüneményesnek nevezett szopránunk iránti tiszteletből a Mallarmé-verset bemásolom egy szép fordítással:
.
.
Apparition
.
La lune s'attristait. Des séraphins en pleurs
Rêvant, l'archet aux doigts, dans le calme des fleurs
Vaporeuses, tiraient de mourantes violes
De blancs sanglots glissant sur l'azur des corolles.
- C'était le jour béni de ton premier baiser.
Ma songerie aimant à me martyriser
S'enivrait savamment du parfum de tristesse
Que même sans regret et sans déboire laisse
La cueillaison d'un Rêve au coeur qui l'a cueilli.
J'errais donc, l'oeil rivé sur le pavé vieilli
Quand avec du soleil aux cheveux, dans la rue
Et dans le soir, tu m'es en riant apparue
Et j'ai cru voir la fée au chapeau de clarté
Qui jadis sur mes beaux sommeils d'enfant gâté
Passait, laissant toujours de ses mains mal fermées
Neiger de blancs bouquets d'étoiles parfumées.
.
/Stéphane Mallarmé (1842-1898); 1863/
.
.
A verset - az eredeti címmel - mások is megzenésítették:
- Edmond Bailly (1850-1916), 1894, medium-hangra és zongorára
- Henri-Paul Büsser (1872 - 1973), op. 109 no. 2, 1948, magas hangra és zongorára
- Kaikhosru Shapurji (született: Leon Dudley) Sorabji (1892 - 1988); op. 4/3, 1916
Tünemény
.
A hold elszomorult. Könnyezve, álmodó
szeráfok, gőzölő virágokban, vonó
ujjuk közt, siklatón csalták elő a párták
azúrján elhaló violák zokogását,
- Első csókod örök-szent napja volt e nap.
Ábrándom, mely mohón kedveli kínomat,
szakértőn ittasult a bánat illatától,
melyet émely s panasz nélkül hagy ott magából
az álomszüret a szüretelő szivén.
Bolyongtam hát, szemem a földre szegve én,
midőn az estben és az utcán, napsütötte
hajaddal, nevetőn te toppantál előmbe,
mint a fénybóbitás tündér, aki a szép,
kényeztetett gyerek-álmokat járta rég,
és kezéből, melyet nem zárt össze egészen,
havaztak illatos csillag-bokrok fehéren.
.
/Rónay György fordítása/
.
.
Rögtön felmerül megint a kérdés: ilyen jellegű daloknál érdekes-e a szöveg pontos ismerete a hallgató számára, aki nem érti tökéletesen az előadás nyelvét? Mű- vagy nyersfordítást nézni a félhomályban vagy a kivetítőn, nagyon zavaró, és ahogy hangszeres zenékhez legtöbbször nem passzol szöveg, a daloknál is elég lehet a hang-okra, hang-ulatokra figyelni mindössze egy kifejező cím alapján. Utóbbit persze ismerni kell, mint írtam az elején!
Ide illik a BMC-ben nemrég hallott Bourget-versre (Szép este) írt Debussy-dal hegedű-zongora átirata, vagyis kell-e a szöveg, ha alig érti valaki?! Nem beszélve arról, ha valaki nem beszél-énekel jól a számára idegen nyelven... Ez persze nem Baráth Emőkére vonatkozik, de gondoljunk csak a nem magyar anyanyelvűek Kékszakállújára stb.!
.
.
A CD további elérhető versfordításai mellett a fentit is beírom majd a Zeneköltészet, ... témájába, kivéve a már jól ismert Holdfényt - Verlainetől.
