Mielőtt válaszolnék valamire, próbálom átereszteni egy szűrőn,- egy megbízható szűrőn. 

Szóval, nem hiszem őszintének azt az imát, és emiatt vagyok képtelen elmondani. Így vagyok azzal a sok földre lökéssel is: nem hiszek bennük, mert nem látom őszintének azokat. 

Jézust, az ő apostolait,- és még egy csomó embert is őszintének tartok; simán hiszek nekik.

Fügeíz, én szeretem az embereket. 

Van úgy, hogy bunkó vagyok (persze), de ez a bunkóskodni vágyásom elmúlik, és marad a natúr szeretet. 

Imádom a szegénységemet, mert az nekem szabadulást jelent egy halom fölösleges elfoglaltságtól, ráadásul: nekem nem jelent szegénységet a szegénységem.  

Egyáltalán nem tartózkodom a csodáktól: nekem pont egy véget nem érő csoda az, hogy van Isten, és hogy Isten olyan jó - amilyen jó, és hogy egyáltalán ismerhetem Őt. :) 

Nem követelek, nem kérek csodákat Tőle,- de kapok folyamatosan. 

Nagyon nagy baromságot írtam, amikor azt, hogy a Hitgyüli nem az a hely, ahol szeretném otthon érezni magam! 

Szeretném abban, és mindenféle emberek között is - otthon érezni magam!