Volt minden, több orvosnál, klinikán jártunk, a leleteket mindenütt látták. A CT-t egy hazai szaktekintély végezte. Feliway mindenhol párolog, a calo pet nem nyerő, viszolyog tőle a cica, de kap helyette egy másikat, azt nem hányja ki (probicol H), mindent megpróbáltunk, amiről valaha olvastam, hogy segíthet. A cica mindig prémium tápot evett, royal canin alutasakosat, esetleg hills, most végigpróbáltuk az összes létező cicakaját, ami elérhető üzletben, és patikában, a nem prémiumot is, hátha. A nyers húst nem szereti (főtten sem:))

Tegnap ismét állatorvos, megnézték a szemeit is, természetesen azok is jók, és a cica produkálta a szájrángatós tûnetét is a dokinak. "Valóban rejtélyes" volt a reakció. Kideríthetetlen neurológiai probléma gyanúja volt az újabb diagnozis. Szteroidot fog kapni egy hétig, prednisolont. Kicsit evett most magától is. 

Aggaszt, hogy 2 hónapja, számtalan orvos, vizsgálat, és egy szinte kimondhatatlan összeg után, amit kifizettünk (félreértés ne essék, egy fillért sem sajnálok rá) egy jottányit sem jutottunk közelebb a probléma forrásához. 

Nem vagyok idióta, nem egy dr. Housos ötletelést várnék az orvosoktól, de nem is tudom, legalább valami szakmai önérzetet, hogy a rutinon túl is gondolkodjanak. Mindvégig az volt a benyomásunk, hogy baromira nem érdekelt senkit a cica, a szokványos rutin végigment, széles spektrumú antibiotikum, gyulladásgátló, és megállt a tudomány. Hiszen csak egy macska. Amikor a pozitív aids teszt után próbáltak rábeszélni, hogy altassam el az amúgy jó állapotban lévő cicát - akinél az aidset nem igazolta semmi más, a vérkép, és az általunk kért kontroll teszt sem - volt a csúcs. Döbbenten néznek ránk, amikor megkérdezzük, hogy hogyan tovább, milyen vizsgálat kell még, hogy kizárhassunk, vagy igazoljunk vmi betegséget. Az "embergyógyászat" is szánalmas, de iszonyú tapasztalat volt ez az elmúlt 2 hónap.