Szia!

Kicsit bővebben reagálok, aki kitartó, az megérdemli.:))

Az a helyzet a Dorkingokkal, hogy a tavalyi állományról kiderült menet közben, hogy nem jók. A maguk módján szépek voltak ők, de a valódi széles Dorkingtól nagyon messze voltak. Tehát keskenyek maradtak felnőve, a húsuk száraz, szíjas és ízetlen lett. A valódi Dorkingnak meg szélesnek, rámásnak, és a világon az egyik legjobb húsminőségűnek kell lennie, a Bresse -csirkét is vernie kell. Én a keltetőtojásokat Csehországból rendeltem nagyon olcsón (1 euróért darabját), már akkor gyanút foghattam volna, de az illető (egyébként kiállításokon elbíráló szakember!!!) megnyugtatott, hogy ez kóser pénz értük, és hogy a madarak fajtatiszták, ő pedig Belgiumból szerezte őket. A madarakat felneveltem, de végig éreztem, hogy valami nem stimmel velük.

  Végeredményben arra a következtetésre jutottam, hogy ezeket valaki még Belgiumban "feljavíthatta" némi Itáliai vérrel, hiszen aki nem különösebben ért hozzá, vagy nem elég becsületes, annak az ezüst Dorking és az ezüst Itáliai hasonlónak tűnhet, és mivel nagyon ritkák és ezért szinte egyáltalán nem szerepelnek a kiállításokon közép-Európában, szinte bármire rá lehet mondani, h Dorking, aminek megfelelő színe és öt lábujja van.

A húsminőségen kívül további tulajdonságokban is eltértek a fajtatiszta Dorkingtól, ilyen volt a fehér füllebeny (a Dorkingé piros), a kissé magasabb testtartás, a magasabb és vékonyabb lábak, sárgalábú egyedek (a Dorking lábai alacsonyak, erősek- vaskosak, és fehérek), vacakul kotlottak, mint az Itáliai, a Dorking a legjobb kotló......., stb, stb. Nem sorolom.

Elég az hozzá, hogy lassan levágtam mindet, szerencsére egyet sem adtam el, mivel tyúkom nem volt a kakasokhoz, ha lett volna, már magyarázkodhatnék mindenkinek, hogy mi lehet a baj velük, mert érdeklődés volt irántuk nemcsak Magyaroroszágon, hanem nálunk Szlovákián is, meg a Cseheknél is.

A szerencse viszont mellém szegődött, mert egy itteni tenyésztőnek voltak Angliából és Németországból származó madarai, amelyeket eladott nekem. Ezek, bár nem tökéletes madarak, de már legalább fajtatiszták. Szélesek, finom húsúak, és mindenben megegyeznek a fajtastandardal. E két vonalat összehasonlítva lett végülis nyilvánvaló a különbség. A legpozitívabb különbség a kettő között a növekedési erélyben mutatkozott meg. A sovány bandát nem lehetett vágni még fél évesen se, egyszerűen nem volt rajtuk hús, ezek meg már két hónaposan isteni rántani való csirkét adtak, három hónaposan már volt köztük 2 kilós kakas is, ami sztem remek egy ilyen szép, régi kultúrfajtától.

Tehát hogy ne szaporítsam tovább a szót, jelenleg ugyanott tartok a fajtával, ahol egy éve, csak annyi a különbség, hogy ezek már nem csak szépek, hanem hasznosak is. Van vagy 40 madaram idén, de nagyon vegyesek, ugyanis szaporítottam a rossz csapatból is, meg a kettő összekeverésével is az összehasonlítás miatt. Ezeket persze továbbra sem lehet értékesíteni, mert nem érdemes, az igazán megfelelőkből meg kevés van. A képen a madarak négy és fél hónaposak (múlt heti kép), és hát jól látszik a különbség a két rassz között. Remélem jövőre már az állomány egésze a jobboldali párocskára fog hasonlítani, és akkor elvileg semmi akadálya annak, hogy adjak el belőlük. Eladni inkább még csak élőket fogok, amiken már látom, hogy nem lutri, tenyésztojást csak akkor, ha az állomány stabilizálódik. Az árukról annyit tudok mondani, hogy ritka, nehezen beszerezhető fajtáról van szó, tehát ezt figyelembe kell venni.