A mai - nem mondom a nevét - gazdaságpolitikában az alábbi a helyzet:

 

1. Megvárni, amíg egy új technológia annyira felváltja, hogy teljes mértékben elértéktelenedik.

 

2. Ekkor óvatosan lecsapni rá, és felvásárolni minden példányát. Az utolsókat akár - némi alku után - kicsit drágábban.

 

3. "Feltalálni/felfedezni" a régi technológia olyan előnyeit, amellyel az új nem rendelkezik, és már az eredeti értéken jóval felüli áron újra forgalomba dobni.

 

Ez a régről eredő, és egyre eluralkodóbb módszer nagyon bevált, és sokan meggazdagodtak már rajta. De sohasem az eredeti tulajdonosok. Ugyanis ahhoz sok pénz, és türelem kellene, hogy legyen nekik.

 

Naponta találkozhatunk efféle felfedezésekkel, s pl. pár éve szétröhögtem magam a pörköletlen szemeskávén.

50 éve ugyanis megvásárolta az ember a pörköletlen kávét egy csomagban, majd megpörkölte, aztán megdarálta, és abból főzte meg a kávéját. Később kapható volt már pörkölt is (kicsit drágábban), amelyet még a boltban kegyeskedtek az eladók (esetleg némi jattért) megdarálni. Ma meg - felfedezvén áldásos hatását - ismét kapható, még drágábban mint a pörkölt és darált: pörköletlen szemeskávé.

Régebben az ember az ilyenre azt mondta:"ügyes!". Ma az a kifejezés, hogy "bosszantó" túlságosan visszafogott.

 

Az ember egyébként fájó szívvel nézegeti ezeket a gyönyörű darabokat...