Neked halvány fogalmad sincs hogyan működött mindez, de gúnyolódni az megy.

Ha az általad "hisztéria" bizottságnak gúnyolt szervezet nincs, most nem arról beszélnénk, hogy miért "csak" szobor az M63, hanem legfeljebb csak régi, 30 éves, egyre fakuló fényképeket lehetne nézegetni róla.

 

A História Bizottság választotta ki a MÁV által amúgy szemrebbenés nélkül összevágatni kivánt járművek közül a közlekedéstörténeti értékük miatt megőrzendőket, és ehhez volt egy "trükk" hogy pl. oktatási modellé minősítették át, mint az M63-assal is történt.

 

A HB tagjai akkor szinte kivétel nélkül aktív vasúti vezetők voltak (vontatási főnökök, osztályvezetők, igazgatók stb.) akik tudtak diszponálni olyan összegek felett, amikből finanszirozták a járműfelújításokat.

 

Akkoriban a nosztalgiaforgalmat szakmailag a HB alakította ki, koordinálta, tehát ők jelölték ki melyik gép, kocsi menjen felújitásra illetve az időszakos javítások ütemezésénél melyik jármű kerüljön előrébb vagy hátrább. A Kft. egy egyszerű utazási irodaként jött létre 1993-ban, és az is volt egy évtizedig. Szakmailag minden kérdésben a HB felügyelte. 

 

Bármilyen hihetetlen, akkoriban a nosztalgiaforgalom arra szolgált, hogy pénzt keressen a MÁV-nak. És ezzel járt, hogy mivel hazai fizetőképes kereslet erre nem volt a 2000-es évek elejéig, a német és angol vasútbarátokat a gőzmozdonyok és a 1945 előtti korszak érdekelte, és ennek megfelelő járművek helyreállítása élvezett prioritást.

Leegyszerűsítve: a nyugati vasútbarátot egy 10 példányban gyártott, még itthon is marginális, nehezen karbantartható mozdonytípus nem érdekelte. Ez a piac: azt kell eladni, amire van kereslet. Gőzmozdonyra volt igény, az M63-asra nem. Ha tetszik, ha nem így volt.

 

Most már kapiskálod, mi köze volt az ipari műemlék státusznak a nosztalgiaforgalomhoz?