Ugye azzal te jól láthatóan nem vagy tisztában, hogy 30-35 éve milyen viszonyok voltak. Hogy egy ilyen tömegű gép, mint az M63 megmenekülhessen, ugyanannyi tömegű "vasat" le kellett volna adni helyette (a selejtezett járművek után kötelező alkatrész vissznyereményezés, hulladékvas vissznyereményezés volt), de mivel ennyi ócskavasat még a MÁV berkein belül se lehetett csak úgy összekaparni, volt a másik út, az oktatási modellé átminősítés. Igy maradt meg egy.

Gyakran az állásukkal játszottak azok, akik egy-egy ilyen járműmentési akcióban részt vettek.

Persze könnyű 2018-ból okoskodni, igaz?

A nosztalgiaforgalom beindítása nélkül nem lett volna forrás azoknak a járműveknek az üzemképessé tételére amik nagyrészt ma is üzemelnek. Erre hatalmas pénzeket áldozott a MÁV, az általad lesajnált HB munkája nyomán, és azzal hogy üzemeltek ezek a járművek, bizonyították, hogy van létjogosultsága az ilyen helyreállításoknak. Ugyanis ebben sokan kételkedtek akkoriban.

És igen, nem mellesleg kemény valutát is termeltek (a külföldiek csak schillingért, márkáért és dollárért utazhattak). Akik azért jöttek kis hazánkba hogy gőzmozdonnyal vontatott nosztalgiakocsikon utazhassanak. Ez volt egy különlegesség, mert külföldön a mozdonyok helyreállítására költöttek, de régi kocsikra zömmel nem. Ezáltal jött létre a 100 éves vonat, a Déli Vasút gyorsvonata. Aztán ez a folyamat elakadt 1989 után. Kissé nem volt ilyesmire forrás. 

Ha már külföld: dízeleket ott se nagyon használtak nosztalgiacélra 35 éve, mert akkor, ott még azok is a mindennapok részei voltak, alig 25-30 év üzemi múlttal tehát felesleges aprítani több évtizeddel ezelőtti hazai döntéseket.