Valóban átmentünk parttalan vitába, mert egymással összeegyeztethetetlen nézeteink vannak.

 

"Akárhogyan is nézzük, mindig, (szinte) mindenki a saját képére akarja formálni a világot."

Szerintem is így van, de ez a "saját kép" annyira azért mégsem saját.

A sugallmazott közvélekedés egyáltalán nem toleráns. Ha kilógsz a vélemányeddel a sorból megnézheted magad.

 

Lemondtam arról, hogy bárkit is meggyőzzek a "tudomány" mindenhatóságának téveszméjéről.

Ez nem tudományellenesség, és nem valláspropaganda.

Egységes egészként kell tekinteni a történelemre, az egész emberre, szellemi és lelki világára.

Nem lehet semmit sem megtagadni, ami a részünk volt, vagy ma is a részünk.

Semmi sem feket, vagy fehér. Arányok folytonos változásáról van szó.

 

"

Felvetem a legvalószínűtlenebb lehetőségét a változás igényének.

Mindenki a köz (avagy mások) javára akar változásokat – így vagy úgy, a változás mikéntje most lényegtelen.

Ugye milyen nevetséges?"

 

Egyetértek, ha jól értem amit mondasz.

Reménytelen a helyzet.

Nem is hiszem, hogy győzködéssel bármit is el lehetne érni. Soha nem is lehetett.

Az életmód ellehetetlenülése volt mindig ami a változást kikényszerítette.

Magyarul: az emberi társadalmak mindig elmentek a falig és nagyot koppantak.

Hogy aztán a sorsukat a leigázás, kiirtás, vagy az elvándorlás esetleg elzüllés és agonizásás pecsételte meg, az lényegében részletkérdés.