Szó nincs beletörődésről, de én látom, hogy hol a probléma, és hol lehet ezen változtatni.

Senki nem választhatja meg, hogy hova született, milyen társadalmi szerepet szántak neki, de teljesen természetes, hogy ennek a szerepnek meg akar felelni. A rabszolga éppen úgy jó rabszolga akar lenni, mint a király is jó király. Megvannak a szerepek, a játékszabályok, és ezt a lehető legjobban kell mindenkinek eljátszani. Senki nem hibáztatható azért, mert ezt teszi. És ha jól játssza a szerepét, méltán lehet erre büszke.

Az egy teljesen más kérdés, hogy rosszak a szabályok, és rosszak a szerepek, de ez nem személyi probléma, hanem a rendszer tulajdonsága. A szabályokon csak kevesen tudnak változtatni, és többnyire akaratlagosan ritkán is változtatnak jelentősen a szabályokon. Ezzel szemben a szabályok, és szerepek kis mértékben folyamatosan változnak, ahogy változnak az életkörülmények, és a változtatásban mindenki részt vesz akaratlanul is, ahogyan alkalmazkodik az új körülményekhez. De a legfontosabb, hogy a változtatások mindig a lokális igényeket követik, amelyek így lehetnek akár szűk csoportérdekek is. Az egész emberiség érdekeinek képviselete olyan luxus, amit önszántából senki sem képes felvállalni. Egyszerűen ellenállásba ütközik, és elbukik, aki figyelmen kívül hagyja a lokális érdekeket. Ez ellentétes az elvárt társadalmi szerepekkel.

A rendszerváltásunk például egy jelentős változtatás volt, de akik véghez vitték, nem értettek hozzá. Egy rossz rendszerből egy még rosszabb rendszert csináltak. A politikusok, és támogatóik azért nyúlják le az állami vagyont, és az állami megrendeléseket, mert a rendszer ezt támogatja, és mert következmények nélkül megtehetik. És azért van immár harmadszor kétharmados győzelme az egyik pártnak, mert ezt is az elfuserált rendszer lehetővé teszi. A kétharmados győzelem felhatalmazásával persze még inkább elfuserálják a rendszert. Ahogyan Hitler is teljesen törvényesen lett megválasztva. Utána egész népeket ellenségnek kiáltott ki, akiket végül el is kezdett kiirtani, majd az egész világnak nekiment. Vajon ma is vannak még népek ellenségnek kikiáltva?

Mint ahogy Csányi Vilmos írta, a mai ember világnézeti (z)űrben él, és ahogy Konrad Lorenz írta, a világban zajló folyamatok nemcsak a modem kultúránkat, hanem az emberiséget mint fajt is pusztulással fenyegetik. A jelenlegi társadalomnak nincs eszméje, amihez igazodhatna. Volt, de eltiporták, szemétbe dobták. Ma minden hatalom azt csinál amit csak a saját állama elvisel, nincs semmilyen globális erkölcsi korlát, ami elítélhetné valamely döntését. De gyakorlatilag lokális erkölcsi korlátok sincsenek, mivel a régi korlátozó tényezők, mint például a vallások mára elvesztették hatalmukat. A hangzatos demokrácia nevében azokra hivatkoznak, akik szemétre vetették a demokrácia elveit. Akik a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavai helyébe a szabad piac, szabad rablás, és a nagyhatalmak tobzódásának eszméjét ültették. Ezen hazug eszméket nem csak a hatalom birtokosai, hanem már a legbutább rabszolga is fújja, miközben kezet csókol a hatalom birtokosainak, és ezért haladunk a pusztulás felé. Amíg az értelmiség ki nem józanodik ezekből a hazugságokból, és ki nem józanítja a társadalom többi részét, ez nem fog javulni, csak tovább romlik.