Senki nem választhatja meg, hogy hova született, milyen társadalmi szerepet szántak neki, de teljesen természetes, hogy ennek a szerepnek meg akar felelni. A rabszolga éppen úgy jó rabszolga akar lenni, mint a király is jó király. Megvannak a szerepek, a játékszabályok, és ezt a lehető legjobban kell mindenkinek eljátszani. Senki nem hibáztatható azért, mert ezt teszi. És ha jól játssza a szerepét, méltán lehet erre büszke.

 

Még a legvadabb helyeken is mint É. Korea megteheti hogy nagykorúvá válva megértve hogy pokol a társadalom ahol él, lázadni illetve szökni próbál, máris tett valamit elenne... Nyilván sok esélye nincs, de valami azért van és ha csekély esély is van és nem próbálod meg, akkor feladtad, megfutamodtál, élheted tovább a poklot... Ez lenne a jó választás? A bizonyos megfelelés és igazodás? Ahogy Koppány mondá ugyebár "inkább halál mint szolgaság", én mindenképp belevágnék ott nyilván nem a lázadásba, mert annak sok értelme nincs, hacsak nem látom , hogy már legalább tízezer ember velem egyetértésben hajlandó rá és nem fél bármit kockáztatni, tehát ha látnék kritikus tömeget akár jobb híján, az élére is állnék a forradalomnak ott, ha épp nincs rá jelentkező vagy alkalmas ember... egyáltalán nem félnék a haláltól, a halál is jobb, főleg hősként halni meg igaz célért (még akkor is ha a elbukom, és a helyi hatalom nem fog hősnek tartani hanem mocskos lázadóként gyalázni, mert én akkor is tudni fogom és boldog leszek hogy hős vagyok, hogy én legalább akartam tenni ellene, megpróbáltam), de egyáltalán nem biztos hogy bukás és halál lenne a vége, mert ott is a nép 90% a legagymosottabb ostoba rabszolga ember is már elviselhetetlennek tartja az életet és vágyik a változásra, a diktatúra végére, tehát lenne esély ott is még ezt a radikális felszínes szemlélő számára ámokfutásnak tűnő megoldást. De ha a teljes közönyt fásultságot látnám, megfélemlített zombivá tett embereket csak , akkor nem vesződnék ezzel, elvetném ezt és akkor pedig a szökésem intézném, bárhogy úszva, hajón, vagonra kapaszkodva, mert azzal is lenne esély, nem sok de lenne, mint ahogy ezrek meg is teszik, és sokaknak sikerült is már... Nem kell tehát semmiféle ráderőszakolt, megalázó, emberi mivoltodban meggyalázó, lealázó szerepet eljátszani, főleg nem egy életen át, max átmenetileg stratégiából, motiváltan, hogy már hamarosan vége már készítem elő a megoldást, és nem érdekelnek a kockázatok (egyébként a Földközi tengernek is így vágnak neki nyomorult "migráns" tömegek, nem érdekli őket a halál lehetősége, mert ahogy ott "élnek", az rosszabb mint a halál).
Amúgy meg, aki jól játssza a rabszolga szerepet és egy életre hajlandó megalázó gyötrelmes rabigába hajtani a fejét, az egyáltalán nem lehet semmire büszke, hanem szégyellheti magát maradjunk abban... (soha nem a szánalmas ráerőszakolt "szerepre" lehet büszke, hanem esetleg arra, ha közben valami progresszív dolgot csinál, akár azokat a trivialitásokat amiket itt most fejtegettem, akár valami mást, valami különös de legalább szellemileg felfelé mutató dolgot, mondjuk valamit közben "gyertyafénynél" kutat, tanul, tanít, ír stb, tehát valamimódon, csendes, békés, titkos ellenállást, lázadást hajt végre... Hitler pl azért jó példa bár negatív, mert a börtönben ugyebár megírta a fő művét, majd utána nemhogy belázított vele egy fél országot, de az egész világot kis híján meg is hódította... még őrültséggel is lehet elérni valamit, hát még ha valami korrekt helyes pozitív progresszív dologgal foglalkozik... de aki semmit sem csinál, hanem hagyja kiégni az agyát és zombiként él, az emberi mivoltát adja fel, semmire sem lehet büszke sajnos...

Az egy teljesen más kérdés, hogy rosszak a szabályok, és rosszak a szerepek, de ez nem személyi probléma, hanem a rendszer tulajdonsága.

 

Lótüdőt! Egyáltalán nem más kérdés, hanem szorosan összefügg, egyik a másikból következik. A rossz szabályok teszik olyanná a társadalmat amilyen, hisze a társadalom egyik fundamentuma hogy közös szabályaink vannak, amit mindenki elvileg belátásból, legrosszabb esetben a karhatalmi kényszer hatására betart. A mondat másik fele sem helyes, az egyén és a rendszer sem külön entitás, hanem egységet alkot és teljesen szimbiózisban mozognak, folyamatos kölcsönhatásban vannak. A közhely hogy egy fecske nem csinál nyarat, erre az esetre nem helyes, bár pontosan erre is használják, pontosan az agymosás része ez is. De bizony a társdalom illetve a rendszer és az egyén korellációban ponthogy egy fecske is tud csinálni nyarat! Sok történelmi példa is van erre ugyebár; akárha nézzük ismét Hitlert, vagy akár pl Jan D'Arc-ot, esetleg pl még ide vehetjük nyugodtan Leonidas-t is, aki elment egy apró hadtesttel (ugyebár a híres 300), lezárta a thermophülai szorost, és feltartóztatta a kétszázezres perzsa hódító sereget, amely Európára tört, majd amikor már úgy volt, hogy elérte amit akart és megmutatta a császárnak, hogy a görögök nem hódolnak be, még lett volna lehetősége visszavonulni, sőt még akkor is kapott ajánlatot a perzsa császártól, aki tisztelte már azért amit ott produkált, de semmit sem fogadott el, mesés gazdagságot nagy hatalmat sem (mert egész Görögországot megkapta volna tőle, mint provinciát) és nem vonult vissza, hanem tudatosan feláldozta magát és a még néhány élő katonáját (akik ott 50 ezer perzsát vágtak le ugyebár, a legenda szerint); őrültségnek tűnik, de ő is egy fecske volt aki nyarat csinált, ő egyedül döntött, hogy meg kell hozza ezt az áldozatot, mint spártai király, és ez az esemény vette rá a görög népet (akik széthúzva, viszálykodva városállamokban éltek ugyebár addig), hogy fogjanak össze, alkossanak egy közös honvédő hadsereget és el is kergették a perzsákat vissza Ázsiába, csupáncsak Európát mentették meg, nem nagy ügy... egyetlen egy ember, egy hős döntése...
De ne feledkezzünk meg az arab tavaszról sem, ahol pl Marokkó a zászlóshajó, ahol szintén egyetlen egy ember lobbantota be a tüzet (szó minden értelmében), egy egyszerű zöldséges, aki azt mondta, na most már aztán elég a zsarnokságból és egy város főterén felgyújtotta magát... erre kirohant a dühös tömeg az utcára, pár hónap alatt megbukott a diktatúra...és azóta is igyekeznek a demokráciájukat felépíteni... (az már másik kérdés hogy milyen hatásfokkal, de náluk még egész tűrhetően halad)... mondhatjuk nyugodtan, hogy egy fecske itt is nyarat csinált...

Nem mindig a pillanatnyi diadal hozza meg a társadalmi reformot nyilvánvalóan, de ha nem tesz senki semmit, hanem mindenki meghunyászkodva "eljátssza a ráerőszakolt szerepet", akkor az a társadalom és civilizáció is rab marad... Nem tartom embernek azt aki jó rabszolga akar lenni és még erre büszke is hogy eljátssza az őt emberi méltóságától megfosztó, emberi mivoltából kivetkőztető, megalázó, meggyalázó "szerepet", ami mellesleg nem is szerep, mert a szerep az amit önként jószántadból elvállalsz... Fura ha azt képzeled hogy egy rabszolga ilyen helyzetben van... méghogy büszke lehet... na persze... Hogy ki hibáztatható az más kérdés. Eleve értelme sincs hibáztatni semmiért senki, a bűnbakkeresés megintcsak a balga ember primitív mételye, mentsvára, hogy legalább tud kit szidni köpködni... Nem hibást kell keresni, nem bűnbakra próbálni kenni az egészet,  hanem gyenge pontot ha szabadulni akar az ember, teljesen mindegy ki a hibás, ha egy rendszerrel állunk szemben, mindenki az ellenségünk, mindenki "hibás", aki épp előttünk áll és képviseli a rendszert ellenünk éppen arra kell fókuszálni és nem azon merengeni hogy az a szemét császár vagy elnök vagy akárki... akkor és ott az az őr vagy bárki aki feltart minket, a rabságunkat kivitelezi maga a császár, maga az egész rendszer, és nem szabad kímélni, sem egyezkedni vele, mert úgysem fog abban a helyzetben alkudozni, hacsak nincs a kezünkben valami nagy adu akkorra már, ami egy zseniális tervezés és előkészítés eredménye....

 

A szabályokon csak kevesen tudnak változtatni, és többnyire akaratlagosan ritkán is változtatnak jelentősen a szabályokon.

 

Tévedés, a szabályokon bárki tud változtatni, ha képes kitörni egy lázadást, vagy megírni egy forradalmi művet... illetve meggyőző érveket és bizonyítékokat körzreadni, amiben a többségi társadalom egyetért... De ha te adminisztratív változtatásra gondolsz (mert csak arra gondolhattál nyilván ebben a mondatban, csak úgy van értelme, egyúttal úgy sincs...), abban igazad van, csak az éppen teljesen irreleváns a témában, hiszen ki a jó bánatot érdekel, hogy mi módon van "lepapírozva" az a szabály változtatás? Semmi jelentősége, a lényeg, hogy lehetőséget teremtsen egy közösség arra, hogy meg kelljen változtatni, aztán hogy parlament csinálja vagy sem mellékes teljesen... Tehát valójában a mondatodnak pont a fordítottja a helyes, a szabályokon csak sokaság tud változtatni, legalábbis progresszíven, gyorsan, alapvetően és hatékonyan...

 

Ezzel szemben a szabályok, és szerepek kis mértékben folyamatosan változnak, ahogy változnak az életkörülmények, és a változtatásban mindenki részt vesz akaratlanul is, ahogyan alkalmazkodik az új körülményekhez. De a legfontosabb, hogy a változtatások mindig a lokális igényeket követik, amelyek így lehetnek akár szűk csoportérdekek is.

 

Ez is teljesen irreleváns a lassú, úgymond önkéntelen és automatikus változási folyamatok általában semmit nem változtatnak az egyén sorsán és nem teszik boldoggá a népet és ráadásul egymást kioltják, hiszen az ilyen típusú folyamatok mind pozitív mind negatív irányba mozognak... az eredő nagyjából állandó, hiszen egy zsarnokság mechanizmusa ilyen... persze lehetnek rafinált, szemfényvesztő, megtévesztő látszat változások, amikkel a tömeget jól át lehet verni, pl "kerítést építettünk így megvédünk titeket a csúnya rossz robbantgatós migránsoktól", és ilyenekkel lehet gumicsontot, dobni a primitív tömegnek, picit tán jobban is érezni vélik magukat, nem veszik észre nyomorultak, hogy amit a réven  nyerni véltek, az semmi, viszont a vámon közben egy jó nagyot vesztettek, mert ilyenkor míg zengik a propagandát, a háttérben szintén intéznek egy új szabályt, mely a zsarnokságot méginkább fokozza... S mire feleszmél a tömeg rájön hogy átverték, már mégkisebb mozgástere van. Minden diktatúra ugyanígy, ilyen lépésekkel épült ki, szinte kivétel nélkül (a sebesség nyilván különböző volt, ld nácizmus, amely igen begyorsította ezeket a folyamatokat anno ugyebár), amint nem egy nagy háború eredményezett, hanem politikai folyamat.

 

Az egész emberiség érdekeinek képviselete olyan luxus, amit önszántából senki sem képes felvállalni.

Egyszerűen ellenállásba ütközik, és elbukik, aki figyelmen kívül hagyja a lokális érdekeket. Ez ellentétes az elvárt társadalmi szerepekkel.

 

Szegény tudósok akkor hiába dolgoznak? Igen sok kutató dolgozik az ökoszisztémáért és a globális folyamatok javításáért. Sőt a legtöbb tudós ezért dolgozik (legyen az akár orvosi kutatás, akár matematikai, fizikai, akár csillagászati, akár ökológiai, és nem is sorolom, mert  a legtöbb diszciplína a teljes rendszert kutatja és igyekszik javítani, illetve felmérni, az emberi lény érdekében)... Ők szegények mind az egész emberiség érdekeit képviselnék, de ezekszerint butuskák, hiszen amit csinálnak luxus és nem is lehetséges szerind... ajjaj... ;)

De nyilván te most politikai társadalomelméleti képviseletre gondoltál, szóval bocs a némi szarkazmusért... Ebben sem voltál sajnos pontos. Legyen az az összes társadalom reformáló (vagy legalábbis magát annak kiadó) ideológia, történelmi izmus (sajnos jó néhány még ma is tartja a frontot sok helyen, a tömeg nyomorúságára), legyen az akár a katolicizmus, az iszlamizmus, a nácizmus vagy a kommunizmus (és most nem sorolok többet, ezek a legfőbbek), kivétel nélkül mind az emberi faj, az egész emberiség javára akart tenni, legalábbis azt hirdette... Cél mindig egy boldog sikeres civilizáció volt és nem csak egy boldog ország. Terjeszkedni és téríteni próbáltak, több-kevesebb sikerrel mindig, akár háborúk árán is. Mi mást tettek mint az emberiség érdekeire hivatkoztak és nem vették figyelembe lokális érdekeket.

De persze amúgy meg nyilvánvaló, hogy ha valami világjobbító tevékenységbe akar kezdeni valaki, van egy terve, előbb lokálisan ténykedik igazodva a helyi érdekekhez, tekintve hogy nem is tehet mást... Meg kell ugrani először a ház küszöbét, aztán a ház kerítését, hogy kijussunk az utcára, aztán meg meg kell ugrani nagyobb és nagyobb akadályokat hogy a világ legyen már a pályánk ugyebár... Tehát nyilvánvalóság ez is hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni a lokális érdekeket, legalábbis eleinte és ez igaz mindkét pólusra, akár önös, gonosz leigázó szándékaink vannak, akár világjobbító szándékunk van (legalábbis kinyilatkoztatva), mint a náciknak és bolsevikoknak (hiszen ők is úgy kezdték hogy most rendbetesszük a világot) vagy akár mint Jézusnak... és hát akárhogy nézzük, minden ilyen eszmerendszer elbukott, hiába is volt grandiózus és globális hatású, a távlati eredménye nemhogy javító hatás sem volt, hanem inkább rosszabb lett a világ tőlük sajnos nem kicsit (szinte teljesen függetlenül attól, hogy az egész folyamat megindítója, megalapítója szándéka mi is volt)... Az emberi elmék torz és torzító prizmája sajnos mindent zagyvasággá torzít és elfuserál... Pontosan ez lenne a cél, hogy végre ezt a prizmát helyes működésre bírjuk és egy elvet, mindenki pontosan és helyen értsen... Erre egy bölcsen és ügyesen kidolgozott mém lenne megfelelő szerintem, mint már párszor említettem...

 

Mindenféleképp az értelmiségen nagy felelősség van, azonban a ravasz diktátor zsarnoksága épp ezért legelőbb az értelmiséget hatástalanítja, látható volt ez az összes nagy diktatúrán ahogy ma az illiberalizmusnál is (ami legalább olyan hazug pszeudo elv, mint a nemzeti szocializmus, vagy a szovjet szocializmus; egyik sem valós... illiberalizmus legalább úgy nem létezik valóbajában, mint a másik kettő, mind fából vaskarika, de kiválóan alkalmas buta emberek megtévesztésre, és egy autoriter zsarnokság elnevezésére); az értelmiséget tehát hiába piszkáljuk, mert többségében gúzsba vannak kötve, el vannak lehetetlenítve, meg vannak zsarolva, kiszolgáltatva, megfélemlítve, elüldözve, igen hasonlóan ahogy a társadalom más rétegei... Ma már annyira le lett butítva az orbánisztáni téboly, hogy bármi újító gondolatra, elég annyit mondani Soros embere kész, el is van boronálva.. mint ahogy anno erre nagyon jó volt náciknál a kommunistázás és zsidózás, a bolsevikoknál meg a nácizás és imperialistázás... pontosan  ugyanazokat a trükköket alkalmazzák mind, más-más neveken... és működik, mert a tömeges emberi gyarlóság, butaság és naivság a középkori keresztényterror megalapozta ezer éves stagnált állapotban van... még mindig táptalajt képez a tömeg ugyanúgy egy őrült diktátor elmebetegségének mint 2000 éve sajnos... ebben sincs új a nap alatt... Az emberi lény alapvető és globális gondolkodását kellene megváltoztatni, és ezt ha folyamat szerűen akarjuk, akkor várhatunk még vagy ezer évet és talán kitisztul, vagy éppen romlik... de nincs ezer évünk, jól írtad az idézett szerző, egyre kevesebb időnk van a 24-edik óra utolsó perceit éljük, és talán már most késő ha találunk egy tökéletes instant kollektív megváltó megoldást... Minden korábbi szlogent félre lehet értelmezni, mint ahogy minden elvet nyilván, és ez is a zsarnokságok egyik fő romboló eszköze. A "szabadság egyenlőség testvériség" is kifordítható volt, hogy szabadság az szabadosság ugyebár, "büdös libsik mocskos homokosok randalíroznak, nem tudnak viselkedni, hát ma már semmi sem szent?"... az egyenlőség meg, "hát nehogy már velem egyenlő legyen az a tróger proli senki, velem aki 10 évig tanultam egyetemen..?", a testvériség is ugyanez... "hát nehogymár testvériesen osztozzak azzal a szemétláda senki léhűtővel, én aki keményen megdolgoztam mindenért amim van" stb... mindent el lehet fordítani a gyarló sötétség irányába és meg is teszik, mert ezek a technikák elengedhetetlenek a tömeg terror és rabság alatt tartásában... Az értelmiségi "elit" társadalmi szegmens sem tudja Münchausen báróként saját hajánál fogva félkézzel, lovastul kiemelni magát a mocsár mélyéről. Kell nekik bíztatás, támogatás, minden lehetséges módon támogatás segítség és legfőképp meggyőzés, hogy van értelme fellépniük, összefogva, határozottan (és nem csak impotens, röhejes aláírásgyűjtésekkel, amit minden diktátor kiröhögött mindig is). Azonban mégha nem is lenne az értelmiségünk hatástalanítva, mint C. Ronaldo az El Classico-n; akkor sem tudnának támogatás nélkül tenni semmit, ha mind utcára mennének akik elégedetlenek a rendszerrel (mondjuk valami csoda folytán meg lehetne győzni többséget, hogy nézzen túl is a kutatási területén és ne csak azt nézze, hogy jól megél belőle, hanem azt is nézze hogy körülötte szinte mindenki szenved), sem tudnának sok mindent tenni, más társadalmi csoportokkal való szoros és őszinte, elszánt összefogás nélkül.

Node már jó ideje lokális, hagyományos forradalomról beszélünk, amiben sok ráció nincs (épp most tapasztalhatjuk hogy akár százezer ember is hiába megy az utcába, a zsarnoki elnyomó önkényuralom körberöhögi őket), főleg hogy az értelmes emberek 100-70-40-20-10 éves exodus-intervallumokban és mindig ezres nagyságrendekben, folyamatosan menekülnek el ebből a pokol-országból, mivel az értelmiség soha nem szeretett elnyomott országban élni, ahol tébolyult hülyeségek a normák és elvek többségei és ha felszólal ellene, akkor még ő kerülhet bajba... A magyar táradalom régi sajátossága hogy az értelmiségét, legalábbis annak jelentős részét folyamatosan elüldözi, a többieket, vagy lekenyerezi, vagy megfélemlíti, esetleg megőrjíti stb... Gondoljunk bele hogy az emberiség sok fő felfedezése és találmánya a modern történelemben legalábbis mindenképp jelentős részt magyarok nevéhez fűződik, de szinte egyik sem Magyarországhoz...!!!! Azt hiszem ennél érzékletesebben említett jelenséget és folyamatot nem is lehetne alátámasztani... Ne akarjuk tehát bűnbaknak tenni az értelmiséget, és én azt mondom, ne is ragadjunk le egy országnál, mert sajnos ebben is tévedsz, egyáltalán nem luxus próbálni egyből átnyúlni a lokális társadalmak felett és kidolgozni egy globális megoldást, egy globális elit (de nem gazdasági elit) team-el... a játszótér adott, itt az internet ugyebár már legalább 20 éve, főleg a tudományos világot teljesen lefedi, mind hozzáférnek. Őket kéne a globális tudományos elitet megszólítani valahogy, hogy fogjanak össze és kezdjenek el dolgozni egy terven, amivel az egész bolygót gyorsan lehetne felébreszteni ebből az agyhalott kómából egyúttal leleplezni és lefogni a mindenhol jelenlevő kizsákmányoló elnyomó parazita elitet... Mint már írtam párszor, csak azt ismételhetem, a memetológiát látom egy lehetséges útnak erre (legalábbis mint indítómotor), de nem nagyon találtam még ebben sem társalkodó-, sem vitapartnernek...

Az internet nem mellesleg eleve egy világforradalom ugyebár, már most diktatúrák dőltek meg segítségével, az ukránok is interneten szervezkedtek, a románok is és kormányok buktak meg ugyebár. De az arab tavaszban is szerepet játszott. Továbbá több parciális forradalom is zajlik most is (még háború is ugyebár, az új hidegháború egyelőre főleg web-en zajlik); pl a torrent forradalom az extraprofitos kiadók ellen, vagy éppen az Uber forradalma a drága taxik ellen, a bitcoin forradalom az elit fő, kizsákmányoló játékszere, a forex ellen... és lehetne még sorolni ugyebár jó néhány kisebb, de globális forradalmat. És ezutóbbiak mind vér nélküli forradalmak Most már rá kéne jönnünk hogy talán ha a világ tudományos elitet "csatasorba állítanánk" planetárisan a parazita pénzügyi elit ellen, esélyünk lenne egy instant, sikeres világrend váltó világforradalmat is végrehajtani...