A rendszer mindig jutalommal kecsegteti a jó szerepjátszókat, és a legjobbakat meg is jutalmazza, akár a lottó. A rabszolga feljebb léphet a ranglétrán, lehet kápó, vagy akár fel is szabadulhat. Minden szinten van mézesmadzag, ami jutalmazza a társadalmi szerepek elfogadását, és van korbács is azoknak, akik ellenszegülnek. A lázadás csak akkor működött, amikor az egész rendszer működés képtelenné vált a körülmények megváltozása folytán, amelyekhez nem tudott önmaga alkalmazkodni. De a lázadásban mindig olyan pusztulás kezdődött, amelyben bár a régi rend összeomolhatott, de csak olyan új rend keletkezett, amely ugyanúgy csak egy feltörekvő új elit hatalmát szolgálta. A lázadásban ugyanis nem születnek új eszmék, a harcot létező, meghirdetett eszmékért vívják. Ilyen eszék születése volt a felvilágosodás, vagy a kommunista, vagy anarchista eszmék születése. Mindegyik ki lett próbálva, és mindegyik meg is lett buktatva. Hiába való volt az önfeláldozó hősiesség, jó esetben a történelem említést tesz róluk, de valójában másoknak kaparták ki a gesztenyét. A csatát nem elég megnyerni, az új rendszert is létre kell hozni, és meg is kell tartani. Amíg nincsenek olyan új eszmék, amely versenyképes a mézesmadzag-korbács ösztönzéssel, a lázadás vagy csak a meglévő rendszert erősíti, vagy egy új elnyomó rendszert szül. Általánosságban is igaz, hogy minél erőszakosabban, radiálisabban akarnak valamit, annál inkább félresikerül az eredmény, miközben az eredeti állapot is megszűnik.

A tudósok munkáját elsősorban politikai, és gazdasági előnyök érdekében finanszírozzák. Erős állam, egészséges hadra fogható katonákkal, katonákat kiváltó robotokkal, mindenkit legyőző fegyverekkel, kimeríthetetlen erőforrásokkal. Ez motiválja a hatalmat. A tudósok másra is törekedhetnek, és lassanként változik a világ, valóban sok olyan dologra is törekednek a tudósok, ami korábban nehezen volt elképzelhető. De azért, hogy ilyen globális célokért is lehessen kutatni, harcolni kellett. Ilyen kutatásokra csak ott van pénz, ahol egyébként is sok pénz van, és el lehetett fogadtatni a közvéleménnyel is, hogy ezekre a kutatásokra szükség van. Az ökoszisztémai kutatások támogatása politikai előnnyé vált. Még a politikára is hatást gyakoroltak a széndioxid kvóták bevezetésével, ami egyből piaci árú is lett. Vannak eredmények, és ahogy írod, vannak visszaromlások is. Az emberek egy része féltve pozícióját azokon is rúg egyet, akik tennének valamit az értelmiségért. Még itt az interneten is.

Az arab tavaszban sajnos markánsan megjelenik a nagyhatalmi érdek is, amely Afganisztánt, Irakot, Líbiát, és Szíriát is romlásba döntötte. És még messze nincs vége az öldöklésnek.