Kiszakadt a lelkem egy darabja... Elvesztettem drága kis sziámimat, Macikát... ❤ :(

Felfoghatatlan az egész. Három hónapos volt, mikor hozzám került. Kis vézna teremtés volt. Gyönyörű kandúr lett belőle. Én imádtam, ő imádott engem. Mindig kimutatta...

Két éve belázasodott, étvágya elment, lefogyott. Futottam vele az orvoshoz. Volt ultrahang, vérkép, szűrések, minden negatív lett. Semmi baját nem találták azon kívül, hogy vérszegény. Kapott antibiotikumot, ezt azt, végül szépen rendbe jött. Mindig furcsálltuk, hogy amilyen sokat eszik, mégis milyen vékony, nyúlánk. De hát a sziámik ilyenek. Nem gyanakodtunk, bíztunk a tesztekben. Ma már vallom, már akkor nagy volt a baj. 

El telt két év boldogságban...

Két hete úgy támolygott be az ajtón, megmértem a lázát, 40.5 fok. Orvoshoz vittem. A szokásos: antibiotikum, gyulladáscsökkentő, vitaminok, infúzió, mert abba hagyta az evést-ivást. Elkezdődtek a vizsgálatok... Első körben kiderült, nagyon vérszegény. Aztán jött a lesújtó telefonhívás, leukózis teszt pozitív. Kiegészült a kezelés béres cseppel, probiotikummal.

Bízva bíztam! Reménykedtem. Biztattak...

Volt hogy semmit nem evett, volt hogy pár falatot. Elkezdtem fecskendőből táplálni. Az utolsó pillanatig kijárt a macska alomra, amit meglepő módon el is kezdett még megenni is. Soha ezelőtt nem csinált ilyet! A csirkemájat soha nem szerette, most elfogadta. Amiből egyik nap evett, másik nap már látni se akarta. Mindent megpróbáltam. Cica eledelt több félét, baba kaját, csirkemellet, mindent... Vittem kétnaponta infúzióra. Csak az orvos felejtette el közölni, hogy késő már... Nem tudta valószínűleg a szemembe mondani, látva a kétségbeesésemet. Jött az újabb telefon, FIV tesztje is pozitív! Mondták lehet tévedés is, ismételni kell majd. Kaptunk Vetri DMG cseppet. Feltűnt sípolni kezdett a tüdeje, zihált. Először azt hittem felzaklatta magát azon, hogy etetem. Este bepisilt. Nem tudta tartani. Laikusként is tudtam, romlik a helyzet. Arra gondoltam, hogy ha a doktornő előáll azzal, hogy altassuk el, én abba bele halok. Utolsó nap reggelén önként evett pár falatot, még morgott is valaki el ne vegye, aztán dorombolt egyet. Meglepett, hisz két hete nem dorombolt már, én mosdattam ha valahol foltos lett a bundája, ő neki már nem volt ereje. Tegnap délután 3/4 3-kor kitámolygott az alomba, de mellé pisilt, és nem tudott felállni. Felvettem, az ágyra fektettem. Mondtam neki Macika két falatot enned kell, mert nem hagylak éhen halni. Felugrott, aztán eldőlt, elkezdett üvölteni, nyugtatgattam. néha vett levegőt, néha nem, megfeszültek a végtagjai, maga alá eresztett, és elszállt a kis lelke. 

Vigasztalhatatlan vagyok...😭😭😭

Én vagyok a felelős, mert nem voltak oltásai...

Mindig imádni fogom, soha nem feledem. Öt évet élt...

❤😸😭