Befektetés a jövőbe
(Ami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen...)
Miután az oktatás (és az egészségügy is) mára már kifejezetten üzleti célú/szemléletű finanszírozást igényel, a szülők (gondviselők) döntésének és az azt alapvetően befolyásoló anyagi lehetőségeinek függvénye, a befektetés szándékának ténye/minősége.
Nem körvonalazva-bonyolítva a jövőbe történő befektetés(ek) közérdekű szándékát/hatékonyságát, lassan a diákok képességeitől függetlenül lesz eleve determinálva az ő jövőjük – ekként szegregált az oktatás (is).
Például: ha azt gondolnánk, hogy minden arra (képességei okán) érdemes nebuló tud részt venni a felsőoktatásban, akkor tévedünk.
Az iskolakezdés/bekerülés költségei bár elhanyagolhatóak - az egy diplomára jutó összköltséget tekintve -, de jól szemlélteti a problémát.
Kinek a jövője?
A szülőé, a diáké vagy az országé?:-)
Miután rövidre akarom fogni, élnék egy, a korszellemet tükröző javaslattal.
Sújtsuk külön(büntető)adóval azokat, akik a (büfé szakokon begyűjthető) diplomáig se jutottak el. Személyük ugyanis nettó veszteség (szimpla csalódás) mind a szülők, mind a köz számára; az ekként (el)értéktelenített állampolgároknak, akárcsak a bölcsődei költségei is, kidobott pénz.
Azért legyünk már észen – számoljunk csak utána! Hát hol, mikor/miként térülne meg nekünk/mindenkinek a családok s mindenki áldozatvállalása – befektetése? Ezért nettó deficites az oktatás - és az egészségügy. (Ez mániám?)
Na mindegy.
Miért lenne mindenki felelőssége mindenki? Vagy nincs igazam?
Amiért a köztulajdonú utak egyre nagyobb hányadának használata díjköteles ma (függetlenül attól, hogy haladsz-e azokon vagy állsz), nos, ugyanezen (talán itt érzékletesen szemléltetett) oknál fogva, a nagybetűs életre történő felkészülés ugyanúgy nem lehet közérdekűen ingyenes (potya), mint az egészségmegőrzés. Ez, egész egyszerűen nem lenne fer azokkal szemben, akiknek ez főként azért nem tétel, mert a közbeszerzéseken beszerzett közpénzek, már ugye a büdzséjük, ezen kiadásokat meg sem érzi.
Vagy… meddig süllyedjek még?:-)