Nem akartam kaposvári beszámolómat az Új vezetők a Kaposfest élén című témába írni, nehogy azt higgyük, hogy megint változott ott valami lényeges.

Kamarazene a javából, az élen most is Baráti Kristóf és Várdai István, bármely műben szerepeltek, mögöttük/nellettük pedig kiváló zenészek: az ősszel lesz 83 éves örökifjú Frankl Péter és a két kis 9 éves hegedűs, Abouzahra Amira és Gertler Teo között további remek hangszeresek és énekesek - szerte a világból.

A teljes műsor és előadói névsor a fesztivál honlapján olvasható, most csupán a számomra legemlékezetesebbeket említem a felejthetetlen eseményről.

 

- Baráti Kristóftól Bach d-moll partitája, amellyel most is elvarázsolta a hallgatókat, beleértve a ráadásokat: a lidércnyomásos Ysaÿe-tételt és a C-dúr largót; utolérthetetlen...

 

- Ránki Dezsőtől az utolsó monumentális Schubert-szonáta (B-dúr), ahogy ennyire kiérlelten csak a legnagyobbaktól hallani, mint pl. https://www.youtube.com/watch?v=lncNcNtGkJY vagy https://www.youtube.com/watch?v=UfIpl0cbTeM

 

- Beethoven c-moll vonóstriója Baráti Kristóf, Szűcs Máté és Várdai István előadásában, a talán legtökéletesebb harmóniában,

 

- Brahms H-dúr zongorahármasa: Baráti Kristóf, Camille Thomas és Fejérvári Zoltán

 

- Schumann dalai (A költő szerelme, op. 48) Randall Scarlata és Frankl Péter nagyon ihletett előadásában,

 

- a három zongoraötös (Schumann, Schubert és Dvorzsák ismert művei),

 

- Janácsek Hegedűszonátája Barátival és Enrico Pace-val,

 

- César Franck A-dúr szonátája Barátival és Würtz Klárával, és remélhetően így fog szólni készülő újabb szonátalemezükön is a Ravel- és Debussy-szonáták mellett. Ráadásul eljátszották a már lemezre vett A-dúr Brahms-szonáta záró tételét,

 

- Károlyi Kartalin és Würtz Klára tolmácsolásában a Rahmanyinov-dalok,

 

de ismétlem, csak a nekem leginkább tetszőket soroltam fel.

 

Emlékezetes marad a már ismert és még nem ismert tehetséges fiatalok bemutatkozása, és persze a most is kiváló és szellemes szervezés,a körítő programok: képző-, étel- és italművészettel, múzeumlátogatással, vagyis teljes körű felszabadult fesztiválhangulattal a kánikulai nyárban.

 

A néhány szóban már minősített előadások mellett kiemelem a magával ragadó, 49 éves Randall Scarlata éneklését, pedig a Heine-versek igazán nem különlegesek, de az előadó hangja, interpretációja még a pontos szöveg értésének hiányában is magával ragadó volt. Schumann zenéje messze felülmúlja a romantikus versikéket, de ez akkoriban általános volt. Nem véletlenül idézte honlapján a következőt: "Győzelem! Ennek a baritonnak olyan a hangja, hogy azt csinál vele, amit akar."

Egy példát kiemelek (nyersfordítással), de Scarlata csodásan kifejező baritonja helyett egy tenorral. Tőle a honlap néhány rövid mintájával:...

 

Das ist ein Flöten und Geigen,
Trompeten schmettern darein.
Da tanzt wohl den Hochzeitreigen
die Herzallerliebste mein.

Das ist ein Klingen und Dröhnen,
ein Pauken und ein Schalmei'n;
dazwischen schluchzen und stöhnen
die lieblichen Engelein.

Fuvolákat és hegedűket hallani,
tormbiták harsognak közbe.
Talán itt járja a lakodalmi körtáncot
szívem legkedvesebbje.

Amott meg csengés-bongás,
dobok és pásztorsípok;
mialatt zokognak és nyögnek
a bájos kis angyalok.

 

A jövő évi 10. fesztivál bérleteire közben nagy számban jelentkeztünk, talán még nagyobb durranás lesz, amire garancia a töretlen minőségre való törekvés, és az eddigi előadások. A szomszédos sörfesztivált csak az utolsó sorban dicsérem...