A magyar harc szó széles körben elterjedt a szláv nyelvekben és igei származékai is kimutathatók. Az orosz nyelvbe nem közvetlenül nyelvünkből jutott, hanem lengyel,, ill. ukrán közvetítéssel. Ezt a következő adatok mutatják. A magyar harc főnév átkerült a velünk közvetlenül kulturális és földrajzi kapcsolatban lévő északi szláv népekhez^ vö. szlovák harc, harec 'csata, ütközet', cseh harc 'támadás, megrohanás, csata'. A cseh nyelvben igei származékára, is lelünk: harcovati 'merészen lovagolni, mesteri módon megülni a lovat, vágtázni'. Más cseh nyelvi származéka harciste 'küzdőtér'. A lengyel nyelv párhuzamos főnévi és igei alakjai a cseh alakokkal és azok jelentésével egyeznek; lengyel harc 'csetepaté, ütközet', harcowac 'leteríteni, merészen lovagolni, éin Pferd tummeln' 

Sem Miklosich, sem Preobrazsenszkij nem utal arra, hogy e szláv szavaknak végső magyar etimonja van, mindketten helytelenül a középfelnémet harc < herzu 'ide' határozószóból eredeztetik a szláv szavakat .