"Érdekes világlátása lehet annak, aki Puzsér hagymázas ötleteire, rettenetes stílusára és tahóságára vevő."

Mármint nekem? Ejha. Mi érdekes a világlátásomban? Miért lenne érdekes? Mi is lenne hagymázas Puzsér Róbert ötleteiben? Miért rettenetes a stílusa? És miért tahó? Mitől lenne az? Mitől tahóbb, mint mondjuk a kettős mércében gazdag, nyilvános smúzolásra hajlamos, privátim egy kültelki, alulszocializált proli alpáriságát is alulmúló Fiala János?

Persze ezek részben álkérdések. Mert az az ember, vagyis te, aki a fenti mondatot írta, önmagáról állította ki a szegénységi bizonyítványát. És súlyos - Fialát és Karácsonyt illető - részrehajlásod mutattad be egyetlen mondatban. Lelked rajta. Mert a helyzet az, hogy a 2019-es Fiala János és liblingje, a gumigerincű, opportunista-karrierista Karácsony Gergely mellett kiállni maga a morális-intellektuális botrány. Nem vagy egyedül, sokan részesei e botránynak, sokan szeretnének leragadni a 20. században, szügyig tapicskolni és halászgatni a '90-es években kikristályosodott félperifériás, oligarchákban gazdag közéleti, politikai katyvaszban, az ún. balliberális network sártengerében. Fiala is ilyen halász volt, ma is az. Néha Puch László, néha Lázár János, máskor Gyurcsány, megint máskor Horn Gábor. Fialának tökmindegy: ő csak egy eltévedt, tekintélytisztelő sznob a rosszabbik fajtából, aki elvekre hivatkozva akar elvtelen közelségbe kerülni, dörgölőzni bárkihez, aki az állítólagos politikai elit tagja, aki egy hamis fénytörésben lévő torz hierarchia szerint a társadalom csúcsán áll. Hogy milyen emberi és morális teljesítmény van a legtöbb ilyen "nobilitás" mögött, az mellékes: így biztosíthatja Karácsony Gergelyt Fiala János feltétlen bizalmáról és támogatásáról; így állhat szóba újra és újra olyan hitvány senkiháziákkal, mint L. Simon László vagy Bácskai János; így kacsinthat össze cinikusan a nyíltan pártos műsorvendégeivel az ATV-ben. Fiala Jánosra én sokáig egy koronát képzeltem. Felnéztem rá, unikális jelenségnek tartottam. Kifogyhatatlan tárházát láttam benne az igazságszeretetnek, az őszinteségnek, a morális attitűdnek, a progresszív gondolkodásnak és a megkapó, esendő személyességnek. Aztán idővel rájöttem, hogy mindezek leginkább az én projekcióim, Fiala pedig egy nagy szemfényvesztő. Mindig is pártos volt, mindig is kettős mércével mérte a világot és az embereket, és valójában csak a nárcisztikus eufória hajtja előre, meg az a temérdek elszenvedett trauma és megszilárdult komplexus, amelyek tényleg elszomorítóak, és amelyek a könyveiből egyértelműen egy sok szempontból valóban szerencsétlen, szomorú ember személyiségét, élettörténetét domborítják ki. Ám mindezzel együtt súlyos aránytévesztés Fiala médiabeli szerepének komoly jelentőséget tulajdonítani ma.

Visszatérve arra, amit írtál: aki Puzsér Róbertben nem egy valóban progresszív, merész, és legfőképp hiteles figurát lát, hanem leragadva holmi olcsó, külsőséget (stílust) illető kritikánál, "elmeháborodott provokátort" lát, az vagy egy előrehaladott demenciában szenvedő Klubrádiót hallgató kisnyugdíjas, vagy egy minden józan ítélőerőt nélkülöző, gondolkodni képtelen csordalény. Valójában nem a társadalom, hanem a tömeg, a salak része.