Carmen-változatok

.

Katonák, csempészek, cigányok, cifra, hetyke

Bikaölők – volt-e valaha igazi

Szerelem ezek nélkül? Ha te nem szeretsz,

Szeretlek én s ha én szeretlek, jól vigyázz.

.

Ha én szeretlek, jól vigyázz – kimondva, kimondatlanul,

De mindig így jött, szája szögletében kasszia-

Virággal, táncot járva piros kordován-

Cipőben, mindig oda kellett hagyni érte

Mindent, mindig meg kellett ölni érte azt a tisztet

És cigány csempészekkel vonulgatni a hegyekben.

.

De vége már az andalúziai szép napoknak.

Don José végre letöltötte börtönbüntetését.

Carmencitából nem maradt meg, csak az édes althang.

Ezúttal Micaéla melléből mered ki kés.

No de ki bánja Andalúziában Micaélát?

Csempészeknek nincs mit csempészni tenger és hegyek között.

Nincs többé „föl, toreádor”, fölsült a toreádor:

A térdre rogyott bika férfiasságába döfte szarvát.

.

És mégis a piacon szól megint a habanéra,

És csípőjét riszálva táncot jár szégyentelent,

A lábain piros szattyánbőr cipő piros pántlikákkal,

Egy piros kassziavirággal szája szögletében,

Ha nem szeretem, ő szeret, s ha ő szeret, hát jól vigyázzak.

.

Szégyen bizony, de titkolom, mert jól mondja a rommani,

A Carmen nyelve: en retudi panda naszti abelaMása, vagyis

hogy fogd be szád, nem száll bele

A légy. Ki tudná ezt, ha nem mi, magyarok?

Hát mondjuk együtt: ne szólj szám, nem fáj fejem.

.

/Vas István/

.

.

Kapcsolódva a Baráti Kristóf téma párhuzamos beírásába (2039), egy kis Carmen fantázia, szintén-től:

https://www.youtube.com/watch?v=Vm1MBeIMcAs