Lezárva végleg a veled való diskurzust: teljességgel menthetetlen vagy. Ítélőerőd renyhe, emberismereted megbukott, pártosságod, korlátolt szemléleted átütő. A fától nem látod az erdőt. És ami igazán szomorú, hogy voltaképp Fiala János sem különb már. Ha valaha, egyáltalán független, különutas és pártatlan is volt, az biztos, hogy az elmúlt években egyre inkább elvesztette minden ebbéli erényét. A mostani peridódus Fiala hattyúdala. Mi tagadás, eléggé hamiskás, szánalmas egy hattyúdal ez, pedig lehetett volna valahogy nemesebb, a szó jó értelmében patetikus, emelkedett. Ehhez képest minden egyes újabb KeljFelJancsi Fiala egykori nimbuszát erodálja és Király Júlia állítását húzza alá. Mert minden jó ízlést nélkülöz például a Gyorgyevics Benedekkel folytatott beszélgetésiben feltáruló seggnyalása; erősen megforgatja a hallgató gyomrát a képmutató, a politikából kiválóan megélő Navracsics Tiborral való kvaterkázása és smúzolása (nem beszélve a minden alacsony emberi és politikusi minőséget is alulmúló karrierpolitikussal, Karácsony Gergellyel való PR-bájcsevejei), és amikor már a mazochista hallgató a kelletlen L. Simon Lászlót hallgatja, ahogyan a riporter megpróbál vele izzadságszagúan szóba elegyedni valahogy, az már tényleg sokk. Fókusz, alias Lakatos István betelefonálásaitól pedig legszívesebben sugárban hányni lenne kedvem. Ahogyan tőled is. Na hello.

(Puzsér Róbertet és Fiala Jánost nem szabad, és nem is érdemes egy mondatban említeni. Már nem. Az idő bizonyította: nem a tehetség, s nem is a lendület, hanem az erényes, elvszerű, következetes viselkedés, a morális attitűd és az empátia az, ami kettejük közé galaxisokat ékel.)