.

  Oroszlán, ősz, aréna

.

Bágyadt bársony, ártó boroszlán,

borostyánszín

felborzolt szőrű erdő,

csörög a forró fűtekercs, lohol

mint kigyúlt esőfelhő;

facsont és pergő hangszemek,

a kerítésen hangszerek,

érett violák, gardonyok,

barna virágméz csorog belőlük,

klarinét, fagott,

körtekürt, sörényes vonó

partravetve, tátogva,

fölaggatott

szőlőfürt, fürtös ikra a parton,

átlép a tajték-hullámos ősz fölötte,

feszül a kemény lég,

reccsenő üveglap,

tenger és ég éle összeér,

két áttetsző kék tenyér;

kigyúlt díszlet forog, lángoló karton,

piros lomb, hegyoldal, forró fűcsomó!

Benne bársonyoroszlán, porcelán fogakkal,

szájában sok-sok dinnyemag-repesz.

Sötét acéllemez a tenger, a porond, a tó.

A bársonyfakó oroszlán előtt néma,

vértelen bábu: külön-külön hever

minden rongydarabka,

a széttépett levélcsomó.

.

/Balla Zsófia/

.