Fiala Jánost én azért hallgattam hosszú évekig, közel 18 éve, mert úgy hittem róla, igaz az, amit állít önmagáról. Hogy ő belga. Civil. Aki a dolgozó népet szolgálja. Kívülálló, független, morális és az igazság ügyében kérlelhetetlen. Mi tagadás, ez tényleg unikálisnak hatott sokáig. Mostanra azonban kiderült: csak maximum az egykori véresszájú Pannon Rádióhoz és a pártos, Klubrádiós Bolgár György-féle műsorokhoz képest volt ő független, kívülálló és egyedi. Mára egyértelművé vált, hogy szó sincs valódi kívülállóságról. Akkor, amikor megvallja - mint például ma is -, hogy a baloldali és jobboldali politika szennye egyetlen lavórban kavarog, így tehát szétválaszthatatlan a mocsok, s ő mégis Unicum mennyiségének függvényében szavaz Karácsonyra vagy Tarlósra (vagy senkire) - magáért beszélő tény. Nincs az az Unicum mennyiség Fiala János esetében, amely után ő Puzsérékra, a civilekre szavazna. Ó, nem. Miért? Elmérgesedett kapcsolat, mély sérelmek miatt. Emberileg érthető a dolog? Igen. Politikailag érthető az elutasítás? Határozottan nem. Mert a kör így zárul be, így marad minden ugyanaz, így éli túl a velejéig rothadt bal- és jobboldal. Az orrbefogás miatt. A kisebbik rossz választása miatt. A megköthetetlen, de legalábbis megkötni érdemtelen kompromisszumok miatt. Meg is lehet nézni, hova züllött a közélet. Mindennél van lejjebb. 2019 Fiala Jánosa ehhez a romlott, bűzlő közélethez asszisztál. Igen, habosít. Tetézi a ködöt és a mocskot. Karácsonyra vagy Tarlósra szavazásával mindenképp. A fialai attitűdből nyílegyenesen következik a puzséri attitűd. Fiala mégsem Puzsérra szavaz. Lelke hát rajta. Sajnálom, de igaz: a KeljFelJancsi pont akkor szűnik meg, amikor már az utolsó cseppig felélte minden maradék intellektuális és morális tartalékát. Léte a médiában indokolatlan immár.