Igaz amit írsz. Már kötelék zászlóalj parancsnokként is igen keveset ültem a harckocsimban. Önálló harckocsizászlóalj parancsnokként (11. Hunyadi Mátyás Harckocsizászlóalj), pedig egyszer sem. A vezetés rendszere a lényeg. Az alap, és szakaszparancsnoki kocsikban egy rádió van (ez régen még az R-123-as volt), a századparancsnokiban kettő (egy a beosztottak felé, egy a zászlóaljparancsnok felé - régen még divat volt a '80-as években, hogy a századparancsnoknak a fejvédője meg volt buherálva. Az egyik fejhallgató, és gégemikrofon az egyik rádión, a másik a másik rádión). Természetesen két beszélőváltóval. (ez aztán néha szült kellemetlen dolgokat, mikor eltévesztve a beszélőváltót, éppen a főnökömet anyáztam le). A zászlóaljparancsnoki harckocsiban volt egy R-123-as (alárendeltek felé), és egy R-130-as (dandárparancsnok felé).

Kényelmetlen, rossz megoldás. Ezt persze még a VSZ-ből örököltük, mivel, akkor a zászlóaljnak nem volt törzse, csak ezred szinten kezdődött. Ezért a parancsnok egyedüli döntéshozóként együtt ment a kötelékkel, hogy rálátása legyen az eseményekre, és rögtön be tudjon avatkozni.

Ma már nálunk is egy zászlóaljnak 10-30 fős törzse van, attól függően, hogy kötelék, vagy önálló.