A Lightroomban nem "megnyitni" kell egy képet mint általában a képnéző programokban (amik ma már többségükben szerkesztő funkciókat is tartalmaznak), hanem "importálni". Ez azt jelenti, hogy a program tulajdonképpen egy adatbázist készít, ami alapból a beimportált képek elérési helyét tartalmazza, illetve ugyanitt tárolja a későbbi képfeldolgozás minden egyes lépését is. Az eredeti képhez nem nyúl, csak az eltárolt szerkesztési lépések figyelembevételével jeleníti meg a monitoron a képet. De ha közben egy másik képnéző programban megnyitod a képet, akkor az eredetit fogod látni, módosítások nélkül. Amikor a képkidolgozás végeztével el akarod menteni a módosított képet, akkor "exportálni" kell valamilyen pl. az internet számára is emészthető képformátumban (jpg, tiff, png). A beimportált képeket exif adatok alapján és az importálás során, vagy később megadott kulcsszavak alapján is lehet visszakeresni, csoportosítani.
A Lightroom lényege a katalogizálás mellett a raw feldolgozás. A Lightroom egyike a valódi raw feldolgozó alkalmazásoknak (Capture One, PS ACR, Raw Therapee és mások mellett), szemben az alapvetően képnéző alkalmazásokkal (ACDSee, IrfanView, Faststone viewer, stb), amelyek valójában nem a raw fájlt nyitják meg és kezelik, hanem az azokba ágyazott jpg képet, amit a digitális fényképezőgép LCD-je is mutat a képek visszanézésekor. A nagy különbség az, hogy a beágyazott jpg a fényképezőgép beállításaival generálódik a fényképezőgép szoftverje által, beleértve például a WB-t és esetleges effekteket is (fekete-fehér kép, élesítés, színek módosítása, stb.)  amit a fgépen kiválasztott a fotós.
A raw fájlban viszont valamennyi információ mentésre kerül a felvételkor, így az összes fenti dolgokat utólag, a számítógép nyilvánvalóan nagyobb teljesítményű szoftverével a felhasználó állíthatja be.
Egyszerű példa: ha fényképezőgépet fekete-fehér képre állítod, akkor a gép által készített jpg valóban ff lesz, de a raw kép akkor is színes.