Tényleg elgondolkodtató, hogy a le igekötő nem-e germán?

A germánból, ezért magyar, germagyar, van a lomb, lauba, laumb, a levél, ami ugyanez csak lowi, lóvi formában, az l a végén germán képzés, mint bengely, illetve a lotyó, ami a ludjó forma lenne.

Érdekes, hogy akkor a lotyó egy libcsi volna, persze talán a cafka, cafat lehetett az alapja, de érdekes, hogy akkor a lotyó egy libcsi.

A lauba és a lomb megmagyarázható a le-vel is és tehát ők libcsik, mert le, mondjuk válnak, a lotyó meg csakis szolga lehet, mert nem lehet törzsi, ezért libcsi.

Ebből van a laza szó is, a laus, lose, illetve lehet hogy a lusta szó is, de talán a lassen-ből, ami talán rokona a lösennek.

A laza, a lomb, a levél, a lotyó, csupa germán szavak, és azt mondanák, hogy a le igekötő germán lenne, mindenesetre indogermánnak tűnik.