Egyedül maradtál, vagy van párod/férjed?  

Az első esetben valószínűleg lényegesen rosszabb a helyzet, de akkor sincs vége a világnak!

Ahogy itt előttem említették, kezdődhet egy új életszakasz.  Persze tudom, hogy huszonéves lány esetén már nem napi feladataid voltak, vagy nem kellett időre hazamenni, stb. stb., de próbálj élni azzal a lehetőséggel, hogy azt csinálsz amit akarsz, nem kell senkihez alkalmazkodni.  Találj új hobbyt, kezdj el sportolni (ha még eddig nem tetted), járj el a barátnőiddel sétálni, kirándulni, vagy csak beülni valahová egy-egy estén.

Nem könnyű persze hazamenni az üres lakásba, de ha az ember előveszi a józan eszét, pontosan tudja, hogy ez így van rendjén (bármennyire is közhelyesen hangzik).  Majd visszajárnak időnként vacsorázni, vagy csináltok közös programot.

Nálunk kb. két hét különbséggel repültek ki a lányok, az egyik elment Erasmus-szal külföldre (aztán még párszor hosszabbított, és mikor hazajött, már külön lakásba költözött), a másik meg átköltözött a barátnőivel a nagymama megüresedett nagy lakásába.  Egy darabig még nem nyúltunk a szobáikhoz, aztán szépen elkezdtük belakni. Lett a férjemnek szép dolgozószobája, nekem egy varró- és hobbyszoba. A konyhámban végre én voltam az úr(nő) :-D, mindig mindent ott találtam, ahol előző nap hagytam. Tehát bőven van pozitívuma. :))