A Fiam elköltözését sokkal könnyebben vettem, mivel voltak előzmények (régebben már átpateroltam az Apjához kb 1-2 évre, mert kezelhetetlen volt, de ez másra lehetett visszavonatkoztatni, hosszúúúú...) de a lányom elköltözését nagyon meg fogom viselni eleinte. Ez kb olyan lesz, mint mikor az Apukájuk először elvitte mindkettőt a Balatonra kb 10-12 éves korukban. Az első 1-2 nap arról szólt, hogy végrecsendvan. Utána meg hogy holvagytokmár, hiányoztok:))))

Biztosan túl fogom élni, de nagyon fura lesz még úgyis, hogy valóban 1-2 órát vagyunk együtt mostanában. Csak hiányozni fog, hogy reggel halkan közlekedjek, meg hogy hajszárításkor csukjam be a fürdőszobaajtót, nomeg nekem kell majd takarítanom a macskaalmot:D