Feltételezve, hogy beszélhetünk (ma még, a csak) biológiai értelméről az életnek: semmi mással nem indokolható a létünk, mint az utódok nemzésével; a leszármazottak életképes egyedekké történő nevelésével. (Amennyiben nem a reprodukciós hajlam és képesség volna az élet sava/borsa, úgy az élet értelme, ismeretlen.)

Az megvan, hogy az aktív eutanázia jogát/lehetőségét még azok is vitatják (és mily felvilágosultan), akik még csak utódnemzésre se hajlandóak – kiknek öncélú léte, maga az élet halála; de azért van véleményük az élet jogáról?:-)

Hát igen.

Na most ehhez képest, amikor kirepülnek a gyerekek, az miért is nem örömhír?

Ráment az életünk java, megtettük, amit megtehettünk; erre most gyászoljuk magunkat?:-)