doktor úr, sajnálom, hogy nem érti, azt hiszem ismét bebizonyosodott, hogy egymás mellett elbeszélgetünk...

nos, a rendör tüzoltó példával élve...ön szerint fontos-e, hogy hányan vannak a rendörök és hányan a tüzoltók? tehát objektív igazsággá válik-e valami ha elég sokan állítják, vagy egy ilyen rasszizmus kontextusban még az igazság is hazugság és vica verza?

ön személy szerint JÓ véleménnyel van-e a cigányságról, mert tapasztalata alapján mindazon állításoknak, amiket itt a hozzászólók egy része felvetett ellentmondanak? mámint természetesen nem egyéni szinten, hanem igenis népcsoportilag /szép magyarul/
(nehogy egy tanulmánnyal válaszoljon, mert leszúrom magam)

és, ha lenne egy lakása, amit kiadna, habozás nélkül kiadná-e egy roma családnak? (ez nem demagógia, hanem eldöntendö kérdés)

szeretne-e ön a VIII. ker Magdolna utca 27-ben ébredni minden reggel?

és így tovább, de ennyi is elég azt hiszem...

még valami.....gondolja ön, hogy a magyarokról, amerikaiakról, franciákról, németekröl nem lehetne (nemzetiségi alapon) jól bejáratott negatív közhelyeket (elöítéleteket) említeni? dehogynem...ezek ön szerint nem igazak egy-egy nemzet tipikus képviselöjére? hát bizony gyakran igazak, bár van kivétel is persze...

vajon ugyanez faji alapon miért válik jóval sértöbbé?

(ebben az esetben a nemzet alatt az adott kultúrkörbe tartozó, az adott országban élö egyének összességét értem, nem születés alapján gondolom a dolgot - és hoppá...ezzel már meg is torpedóztam a rasszisták érvelését, merthogy ezt az állításomat úgy is lehet értelmezni, hogy a környezeti hatás fontosabb mint a velünk született anyag - persze vigyázzunk, mert ez becsapós, a környezet, amiben élünk nem feltétlenül és nemcsak egy ránk eröszakolt feltételrendszer, hanem mi magunk is tehetünk róla, tehát ha azt mondom, hogy a romák a negatív jelzöket nem feltétlenül születési, börszín alapon, hanem a kialakított környezetük, megnyilvánulásaik, manifesztációjuk alapján érdemlik ki, akkor ez egybevág azzal, amit sokan mások is mondanak, hogy ti. nem a fajt lehet elítélni, hanem a tipikus viselkedésformát, vagy a nagy többség részéröl megnyilvánuló ilyen vagy olyan magatartást - és ekkor már csak a számokon lehet vitatkozni, hogy egy adott csoportnak ennyi vagy annyi százaléka felel meg a sztereotípiának: azaz, nem az elvben, hanem annak alkalmazásában, kiterjesztésében lehet hibát keresni)

tehát ha léteznek helytálló megállapítások, akkor az akinek nem inge ne vegye magára alapon mindenki beoszthatja, hogy rá vonatkozik-e ez...ha egy csoport sok tagjára vonatkozik, akkor sajna az a csoport kénytelen lesz elfogadni a kialakult nézet következményeit legyen az jó vagy rossz...erröl szól ez a történet