Persze. Nagyon jól elvan a tyúkokkal, bár a kotlókkal párszor összevesztek, mert ő akarta vezetni a kiscsibéket. :)

Ő a főnök, este betereli a tyúkokat az ólba, gyengéd begycsipkedéssel eligazgatja az alsó rúdon ülőket, majd középen lehasal és alszik. Érdekes halk hangokat hallat, "lehet vele beszélgetni is" és csak ritkán "lilikel".

Szépen átvedlett, most már sávos a hasa és a barnás testtollai is szürkék lettek - öregszik. Már megjöttek az első fajtársai, de furcsa mód nem üdvözölte őket, pedig 2-3 hete nagyon izgatott volt. Gondolom a vonulási ösztön dolgozott. Azt hittem majd hangosan lilikel nekik, de nem...

Bár valószínűleg tudott volna repülni annak ellenére, hogy kicsit kifelé áll a sérült szárnyvége, de elővigyázatosságból mikor átvedlett és már lehetett vágni a tollát, a sérült szárnyán megint levágtam az első 5-6 evezőtollát. Annyira szelíd, hogy féltem volna elengedni, mert tuti valakinek a sütőjében végezné.Persze nehéz döntés volt ez is, hogy jobb-e neki pár napot, hetet szabadon élni, vagy fogságban éveket. Az utóbbit választottam...

Sajnálom így is, hogy egyedül van, bár jól beilleszkedett a tyúkok közé. Szinte elvész a kendermagosok között, alig lehet hirtelen meglátni... :)

Majd talán beszélek Veprik Robival, hátha van a vadasparkban több libájuk, talán fajtárs is és lehet majd nekik adom, hogy ne legyen egyedül. Szerintem gúnár, mivel nem tojt, bár lehet az elő évesek nem is tojnak még...