Mr. Spock!
Doki bácsi, de rég találkoztunk! :) Szóval az a helyzet, hogy tudom, hogy szentül hiszel benne,(Nyugi, nem csak te!:)) de sajnos még sincs teljesen igazad, legalábbis az én tapasztalataim szerint. A fogyás-hízás kérdése, korántsem olyan egyszerű, mint ahogy te írod (így kb. 20 éve gondolták). Ez az energia mérleg elv, már elavult. Lejjebb is írtam, aki akarja ki is próbálhatja, hogy igenis lehet nagyobb energia-bevitellel is fogyni, ha az ember megfelelő összetevőket a megfelelő időben visz be. Sarkítva: gondold csak el, mitől hízol jobban, ha reggel nyolckor nyomsz be mondjuk 2000 kkalóriát, szőlőcukoroldatból, vagy este 8 kor 1500 kkalóriát disznózsírból? Tegyük fel, hogy meg bírod emészteni, az előbbi esetben könnyen lehet hogy fogysz, míg az utóbbiban garantáltan nőlni fog a zsírpárna rajtad. Persze lehet, „alapanyagcserét” számítani (Ugye nem csak a testsúlyt veszed alapul, Gábor, hanem a teszsír-arányt is? Tudod, a hájnak nem kell energia.) és erre alapozva meghatározni az életben maradáshoz szükséges tápanyagbevitelt, de nem sokra mész vele, csak viszonyítási alapot ad. Egyáltalán nem mindegy, hogy az adott energiamennyiséget miből visszük be, hogy mást ne mondjak, 1000 kcal répacukorból ötször annyi háj lesz, mint 1000 kcal szőlőcukorból. Szóval az energia egyenérték csak 1 szempont, legalább ilyen lényeges az időpont, és az összetétel (zsír-fehérje-szénhidrát). Az összetételt is még jóval tovább lehetne bontani, szénhidrát és szénhidrát (lásd az előbbi cukros példát), zsír és zsír (telített – telítetlen), fehérje és fehérje (eszenciális – nem eszenciális) között is iszonyat nagy különbségek vannak a „hatást” illetően. Elhiszem, hogy sokan fogytak az energia-mérleg módszerrel, ez kb. olyan mint ha kocsit vezetne valaki anélkül, hogy ismerné a sebváltót, végül is összejöhet, ha épp egyesben hagyták előzőleg. Hogy mi a gond a kalóriaszámítás alapú fogyókúrával (mit beszélek, még hogy kúra…), szóval étrend kialakítással? A metódus a következő: egyél napi 2000 kcalt! Fogytál? Nem!? Akkor egyél 1700-at. Még mindig nem? Akkor 1500-at… És így tovább amíg meg nem hal, vagy feladja, vagy lefogy. Mi történik igaziból? A manusz drasztikusan változtat az étrendjén, erre persze a szervezete, (mint minden energia-trauma esetén) zsírraktározásba, és az energia igény fedezésére az izmok lebontásába kezd. Akkor kezd csak el a súlya csökkenni, amikor a zsírraktározás, és izom lebontás eredője negatív lesz! Eddigre persze tök ingerlékeny, fáradékony, és olyan betegség fílingtől vert lesz az alany, mivel nem jut elég energiához. Ja, és könnyen lehet, hogy zsírosabb mint volt, még ha a súlya az izomleépülés miatt csökkenni is kezd. Egy ilyen kalóriaszámítás alapú drasztikus étrendváltásból adódó testsúlycsökkenés akár 60%-ban is származhat izomveszteségből. A cél az, hogy csak a zsír tűnjön el, és az izomzat ne károsodjon. Ezért aki valóban okosan (zsírból) akar fogyni, az egy hétig csak pontosan írjon fel mindent amit lenyel, időponttal, mennyiséggel (természetesen a folyadékokat is). Majd adja oda 1 hozzáértőnek, aki minimum 2-4 hetes fokozatos táplálkozásbeli átvezetéssel kialakítja az új étrendet, természetesen az időpontokat és a tápanyag-összetételt is figyelembe véve az energia-egyenérték mellett. A másik amivel nem értek egyet, az a mozgás szerepének lebecsülése. Azt hogy mennyi többlet energiát fejtesz ki, azzal, hogy nem ülsz, hanem félórát sétálsz, nincs egyenes-arányban azzal, hogy mennyi lerakódott zsírtól szabadulsz meg. Itt megint csak jóval összetettebb a rendszer, mint mondjuk egy kazán, ahol lehet tudni, hogy mennyi fa kell, 1 köbméter víz 20-ról 50 fokra melegítéséhez. Itt ugyanis az a kérdés, hogy honnan veszi a „fát” a test, a lerakódott zsírt, az izmokat vagy inkább az energia-depókba (pl. máj) bekészített glukózt égeti-e el. Fogyás szempontjából nyilván az a kérdés, hogy hogyan lehet rávenni a testet arra, hogy a zsírpárnákból elégítse ki az energiaigényét. Erről hetekig ment a vita az alakformálás topicban, de bejátszottak mindenféle elsődleges vagy milyen citrátkörök vagy mik, és nagyon elvesztettem a fonalat. (Szar érzés biokémiából hülyének lenni, ezt elárulom.:)) A végkövetkeztetés azért fedte az elképzelésemet, a legeslegnagyobb izomvesztés nélküli zsírlebontást heti hatszori, reggeli előtti, félóra időtartamú, alacsony intenzitású aerobedzéssel lehet elérni. Például szoba bicikli, vagy laza kocogás, pulzuskontrollal. Ja, és még annyit, a sok izé… büszkélkedőnek, akik arra verik magukat, hogy milyen hamar milyen sokat fogytak, hogy gyorsan fogyni nem kunszt (elég ha nem eszel), zsírból fogyni a nehéz. Tisztán, zsírból nagyjából a testsúly 1%-a ami egészségesen leadható hetente (80 kg -> 0,8 kg). Ez az ütem amúgy is optimális a testnek, beleértve a bőrt is. Szóval nekem ez a véleményem, a tapasztalatom, és ezeknek a nézeteknek az alapján garantáltan jobb testet alakított ki mindenki akit ismerek és kipróbálta, kivétel nélkül. Beleértve jómagamat is. :))) Kiváncsian várom a véleményed.