A szívemből szóltál, kedves barátom!

Amikor közel 10 éve órákig topogtunk a szakadó hóesésben Adam búcsúversenyén, egy fabatkát sem adtam volna azért, hogy lesz valaki, akiért majd hasonlóképpen fogok szorítani; ha még nézek egyáltalán síugrást!

Dehát az élet a legnagyobb rendező, és azóta megszámlálhatatlan drukkolást és csodálatos sportélményt köszönhetek Kamilnak is, aki szintén a síugrás halhatatlanjai közé emelkedett!

Dziękuję Adam, dziękuję Kamil!

A pandémia után - úgyis lassan követem Veszpremit - addig nem nyugszom, míg egy új piros-pehér cilindert nem dedikáltatok Kamillal! :))