Egy rém hosszú idézet halmazt tettem be.

Gondolat ébresztő az Éva név származását illetően.

A közhiedelem szerint héber eredetű.

 

Elgondolkoztató, hogy a magyar ív, év, ívás szavaink gyöke megegyezik ezzel a névvel.

 

Lüken Henrik:

"Testi eredetét tekintve az asszony nem új alkotás által a földből származik, mint a férfiú, nehogy az emberi teremtmények már eredetüket illetőleg különböző fajokat képezzenek ; hanem egy és ugyanazon anyagból, sőt a férfinek egyik alkatrészéből képeztetik, úgy hogy igy az emberiség teljes és önmagában bevégzett egységet képez, mely az Isten szelleme által ihletett egy és ugyanazon törzsből származott. A férfi oldalából, oldalcsontjából, tehát legbensőbb lényéből lön alkotva az asszony. És hogy ezen hagyomány ősidőtől fogva mily élénken él a népek emlékezetében, azt minden világrész pogány népeinek mondái mutatják. 

A déli tenger szigetein ugyanis, majdnem általánosan elterjedve él azon hagyomány, hogy az első asszony a férfi oldalbordájából alkottatott és még neve is Ivih, vagy Iva, a mi egyszersmind csontot is jelent. Az erre vonatkozó hagyomány pl. Taheitiben ekképen hangzik: „Taaroa (az Isten, és első lény) egy napon a vörös anyagból alkotott és Aräa-nak nevezett férfit magához hivá. S a mint eljött, mély álmot bocsátott rá ; alvás közben azután kivett egyet iviből vagyis csontjaiból, és ebből alkotta az asszonyt, a kit azután a férfinek feleségül adott.“ Újseelandban azt mondjákť hogy az istenek, miután az első embert megteremtették, az asszonyt oldalbordájából alkották, és Hevihnek nevezték el. Ugyanezen monda Amerikában is meg van: „Purrunaminari“ (a maipurok istene és őslénye az Orinocónál), igy szól a monda, „először a férfit teremtette és midőn az elaludt, kivette oldalbordái egyikét és alkotá belőle az asszonyt. Erre fölkelté őt és mondá : íme nézd az asszonyt ! “ Ép ilyen, vagy ehhez hasonló mondák találhatók még Mexikóban, Guatemalában a quicheknél, sőt egyebütt is. Haiti lakói azt tartották, hogy a nő a férfi egy daganatából keletkezett ! ) A potovotamik Ejszakamerikában azt mondják, hogy a nagy szellem először földből két férfiút (fehéret és vöröset), azután ezek oldalbordáiból két asszonyt alkotott. Ugyanezen hagyományt az óvilágban is, habár nem is mindenütt egyenlő tisztán megőrizték. így az ős germánok beszélik kosmogoniájokban, hogy Imir, az ősóriás (A Talmud szerint Éva teremtése előtt Ádám is hatalmas óriás) egy napon „álomba esett és izzadott, a midőn balkarja alatt az első emberpár (t. i. Buri, az első nemileg megkülönböztetett ember a milyen Ádám Éva teremtése után, és felesége Besla) jött létre.“ A görögöknek, kik azt tartották, hogy Demeter, a „földanya“ lénye, Pelops (t. i. „földember“ v. ö. Ádám) vállcsontjából vagy bordájából (a monda e tekintetben változó) keletkezett, s a mely elvesztett csont azután
Pelopsban egy elefántcsontból valóval pótoltatott, melyet mint ereklyét Elisben még későbbi időben is mutogattak; még egy ilynemű közmondásuk is volt: „Az asszonyok oldalbordák.“ Épen igy mondják az indiaiak, hogy az első asszony lénye, Siva őslényök Kali nevű felesége, ki a bűn jelenlegi (adami) korszaka fölött uralkodik, férjének egy csontjából keletkezett; miért is az idő végén, a midőn uralma megszűnik és ő meghal, férje, mint hiszik e csontot mint sajátját ismét visszaveszi. Még csak az ó-calabrok, Afrika nyugati partvidékein lakó néger nép, egy mondáját akarom fölemlíteni, mivel benne e hely is előfordul : „Nem jó az embernek egyedül lennie,“ s mivel e hely föntebbi értelmezése ebben is megerősítést nyer. A monda igy szól : „Abasi Ibum (az Isten) minden dolgot megteremtett a földön, csak az embert nem ; mivel az ember Abasival fönt, az ő városában, az égben élt (t. i. a paradicsomban). Egyszer igy szólt hozzá Atai (Abasi női fele) : A dolgok meg vannak teremtve és jók. Ott van a föld, itt az ég, a melyben mi lakunk. De egy fő hiányzik abban a mit te teremtettél, és ezen csak az ember segíthet... Abasi most egy férfit vesz, és a földre helyezi őt. De azt mondja neki, hogy azt sohasem szabad kivánnia, hogy lent ételeket találjon (v. ö. a tiltott fa), mert akkor többé nem fog följönni s Abasijáról meg fog feledkezni. Azután Atai szól hozzá: „Nem jó az embernek egyedül lennie, szüksége van asszonyra.“ Abasi erre az asszonyt helyezi a földre ; inti azonban őt, hogy a férfiúval ugyanazon nyugágyat ne használja. Társaságban élnek, és ha az étkezés ideje eljött, mindkettő fölszáll (t. i. égi étket élveznek az élet fájáról a paradicsomban). Atai az asszonyhoz szegődik. Nevezz engem barátnődnek, mondja ő. A vidék melyen laktok szépnek látszik. De hogyan van az, hogy ti étkeket esztek, melyek nem a tieitek és a melyeket kezeitekkel magatoknak mégis ti magatok is megszerezhetnétek. Az asszony válaszol : Igaz a mit te beszélsz ; de Abasi tiltja nekünk azt kívánunk, hogy saját étkekkel bírjunk, mert akkor mi Abasiról megfeledkeznénk s Abasi haragudnék reánk. A barátnő (v. ö. a paradicsomi kigyó) erre azt mondja : Nem fog haragudni, semmit sem fog szólni. Barátnőjének ezután kapát, magot és gyümölcsöt ad, és megtanítja burgonyát termeszteni. És az étek mindenütt bőven sarjadzik. Éjfél körül felemelkedik nyughelyéről a férfi s közeledik az asszonyhoz ; Abasi haragudni fog, mondja a nő. Nem fog haragudni, válaszol a férfi. S habár haragudnék is, parancsai már meg vannak szegve, mivel megmíveltük a földet ; vessük meg tehát többi parancsait is. És az étkezés órájára nem mennek többé Abasi városába, együtt nyugosznak mint férj és feleség. Abasi kérdi a férfit : Hol van nőd ? Beteg, mondja ez. Nem akarta mondani, hogy terhes. Ugyanazon napon Abasi Atait is hívja : Lásd, nemde úgy történt, a mint mondtam. Az ember nem feledkezett-e meg rólam ? Hagyd őt, mond Atai, majd én megbüntetem; és elküldi a halált. A halál eljön, a szülőket megöli, a gyermeket meghagyja. Ezek (a gyermekek) együtt élnek, s miért ne nyugalomban és békében? De ők mégis civakodnak. Atai viszályt, halált s egyéb rosszat támasztott közöttük, mivel atyjuk gonoszat cselekedett. Egy napon történt, hogy a legöregebb fiú s a második leány, civakodtak az ifjabb fiú és a legöregebb leánynyal.“ Ezen ifjabb fiútól származnak szerintük a négerek, a legöregebbiktől a fehérek. Eddig e csodálatos monda. A bibliai kifejezésmódok, mint: „A dolgok jók;“ s „Nem jó az embernek egyedül lennie,“ ne ragadjanak bennünket csodálatra, mert hisz épen ezek a régi hagyományhoz tartoznak. Közép-Afrikában a jumala-né- gerek, kiknek mondájában a béka foglalja el a kigyó helyét, azt mondják, hogy az Isten a békát (?) e majdnem bibliai szavakkal átkozta el : Ketrakaki, vagyislégy kiterjesztve. A teremtésről szóló assyr hagyományban, melyet mint föntebb a 34-ik lapon említettük, az assyr ékirati emlékek közt újólag Smith fedezett föl, a teremtés minden egyes felosztása (napimunkája) után e kifejezés található : „az istenek látták a munkát, hogy jó volt.“ Az is említtetik ott, hogy az istenek az embert beszélő tehetséggel ajándékozták meg. Befejezésül legyen szabad még a Niger mellett Dahomeyben lakó abbeokuta-négerek mondáját megemlítenünk, mely természetesen nem annyira ismeretes előttünk mint az ó-calabroké, de alapjában mégis ugyanaz, s valamint a nyelvteremtésről, úgy az asz- szony, Éva azaz „Élet“ nevéről is megemlékezik. — Az őslény náluk is kettős természetű, s mint férfi Ob- batallának, mint nő pedig, ki evvel egy lénynyé van egyesülve, Obbatalla Iyangbának („méhbe fogadó anya“) neveztetik. Obbatalla az első embert agyagból alkotta, „de életet nem lehelhetett belé, miután ez egyedül Istentől származik.“ Az első ember Okikisi- nek (j,a dicsőséges“) nevezteték, és obbabifis volt (anyelv ura vagy feltalálója). Nejét Iye, vagy „élet“-nek hivták. Égből jöttek mindketten (mint az ó-calabrok- nál), s az első bűn viszálylyal kezdődött.) Tehát világosan ugyanazon elemek mint az ó-calabrok mondájánál, a mire különösen figyelmeztetek, ha netán valaki a calabrok mondájánál keresztény befolyásra gondolna.
Az ember tehát mint a föld királya, országának nemcsak tökéletes birtokába helyeztetett, hanem teljes testi és szellemi kiképzése mellett egyszersmind asz- szonyt is nyert, a kivel királyi létét megoszsza.
„Ez végre hús az én húsomból,“ kiálta fel Ádám egész elragadtatással, midőn Évát meglátta, és „csont az én csontomból ; s azért férfiúinak hivassék, mert a férfiúból vétetett,“ s egyszersmind a férfiúnak másik fele. Benne most már és általa, mint segítő és anya által, az emberi társadalom csirája, és az ember családi életének eredete lön megállapítva.

 

Czu-Fo szótár:

ÍV (1) v. IV

(1), elvont gyök, melytől mély hangu képzőkkel ívik, ívás, ivadék, ivar szók származnak. Jelent halikrát, haltojást, mennyiben párosodás által termékenynyé lesz, továbbá ezen tojásnak származékát, magzatát. Rokon vele elsőbbi értelemben a latin ovum, görög won, német Ei, franczia oeuf, cseh weitz, szláv jajczo, vajczo stb. Szélesb ért. más állatok, különösen emberek magzata, szülötte; j előtt keményebben ejtve: if, honnan ifj, ifju származik, s megfordítva fi. Alkalmasint innen származik: férj, azaz íverő (ivar).

 

ÍV (3)

IV, (3), (egyébiránt ebben is, valamint a többi egytagu szókban, az í nem könnyen rövidűl meg); fn. magashangu ragok és képzőkkel tt. ív-et. Gyökeleme a mozgást, mozdulva hajlást, elhajlást jelentő i, mely éles hangjánál fogva egyszersmind valami vékonyat s éleset is jelent; ebből vékonyhangu raggal s illetőleg képzővel lett iő v. iű, azaz mozdulva hajló, meghajló valami, s rokon hangváltozással ív. Így lettek a ked, ned, red, nyel, a (gömbölyüséget, kerekdedséget, kört jelentő), ö, s ör, öl, gyökökből: kedő, kedü, kedv; nedő, nedü, nedv; redő, redü, redv; nyelő, nyelvü, nyelv; öő, öü, öv; örő, örű, örv; ölő, ölü, ölv nevek. 1) Általán am. görbére hajló vonal, pl. a körnek, karikának, boltnak egyes része, darabja. Kör íve. Bolt íve. Szivárvány íve. Szemöldök íve. Ívre hajtott vessző. Ívvé görbült pipaszár. 2) Ami ily meghajlott vonal alakjára készül, pl. az építészetben a boltozat görbülése, meghajlása: boltív. Gót ív, csúcs ív. 3) Különösen a nyilnak abroncsa, melyet a meghuzott ijjal megfeszítnek, hogy a nyilat elrúgja. 4) Minden vékony hajlós lap, melyet meghajtani, öszvehajtani lehet, pl. egy ív papiros, am. négyes szögletü papiroslap, mely egyszer öszvehajtva két lapot képez.