"magy- továbbra is az ugor *manc-ból jön és a manysi és mant' elnevezésekkel rokon továbbra sem kezdtél semmit."
---
Nem véletlenül, nehéz dió. Még nem foglalok állást ez ügyben. Nagyon erős fogalmi kapcsolódások vannak, de túl sok tényezős lehet az eredet attól függően ol. hogy személynév erdetű-e a szó, vagy ez kizárható. Ha kizárható, akkor nem egyértelmű, hogy a MA, vagy a MAG gyök tekinthető-e, a szó véghangzóitól megfosztott részének. Igaz, a kettő nyilván összefügg, de nem mindegy.
"Ma" az a mozgással kapcsolatos gyök, a "Mag (mad)" pedig a közéhez való tartozáshoz, viszonyhoz, vagy közép által meghatározott mozgáshoz (medence, meder, mer, mér, meredek stb. mély/magas, madár) kapcsolódik.
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=157166600&t=9245456
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=157155609&t=9245456
---
Mint olvashattad, van egy rakás ilyen végződésű sztyeppei nép és a magyar szóképzésbe is jól beleillik. Miért jelentene más mint azokban? Véletlen egybeesés lenne ez a véghangzó ennyi töménytelenül sok népnévnél? Nem logikus.
Inkább ez logikus a véghangzókat tekintve:
A gar, gor, gur népnév végződések a nép szót jelentik. Nemzetközivé vált jelentésű rokonértelmű szavak tömkelege mutatható ki, különböző nyelvekben.
Ehhez kapcsolódik: . Az -or, -ar nemzetközi névszóképző (áradatot, sokasághoz tartozót jelent).
A hungarus népnév megfejtésére tett kísérlet:
Latin képzőjétől megfosztva népnevünk így néz ki: HUN + GÁR, esetleg HUNG + ÁR
"Ugin népnév Victoris Tonnennensis episcopi chronica (447-567) [33] sorai között is felbukkan, amely 515-ből beszámol egy Kis-Ázsiába törő Ugni nevű népről,szabirokkal szoktak azonosítani. Ez annál is inkább figyelemreméltó, mert József király levelében a szabir és ugin testvérnépek; nem túl meglepő hát, ha egy külső szemlélő az egyikre a másik nevét használja. Szent Izidor 600 körül viszont a hunokat nevezi hugnos néven (a kézirat egy XII. századi másolatában már ungros alak szerepel). Nincs kizárva, hogy az ugin alak onogurt jelöl, az agiôr pedig ugort. (Az onogur és az ugor Priszkosz rétornál és Zakariás rétornál is két külön népnév.) Itt bizony megint sorra a Zakariás rétornál szereplő hun népnevek jönnek elő, természetesen a kazárokkal együtt.
József király levelében ez szerepel: Apáink nyilvántartásában azt találtuk, hogy atyáink egyikének, Togarmának tíz a volt (a nevek egy részének elmásolása valószínű!), s ezek név szerint a következők: 1. Agiôr 2. Tirôsz 3. Avôr 4. Ugin 5. Bizel 6. Tarna 7. Kazar 8. Zagur 9. Balgôr 10. Szavvir (szabir).
Természetesen a fenti listákon szereplő népnevek között semmilyen okoskodással nem találhatunk sem kirgizeket, sem kimakokat, sem tatárokat vagy mongolokat. A mai értelemben vett török népeknek semmi nyoma. (Az egyetlen esetleges turk névről tudjuk, hogy a törököknek nem is eredeti neve! Az arab fordítással való összehasonlítás után egyébként is valószínű, hogy a turqi név uturgurt vagy kuturgurt takar.
Joszef Ben-Gorion világosan megírja, hogy a listán szereplő népek mindnyájan nyugaton élnek , megjegyezvén, hogy azért valamelyikük az Etil mellett lakik , de ettől keletre aztán egyikük sem.
Ha egyébként a fenti listák népneveit szemléljük, feltűnő, hogy csak úgy hemzsegnek köztük az ar, -gar, -gur, -gor, -gher végződések. Ez azért érdekes, mert ebbe a sorba nemcsak az ungar név illik bele (mint ahogy szerepel is benne) a szintén itt szereplő besenyők kangar nevével együtt, hanem akár a magyar, magyer, megyer vagy magor is.
Momentán a bolgár név későbbi Bulár, Buljar, Biljar, Belár és bojár alakjai is feltétlenül eme -gar, -ger tagok g -jének lágy voltát támasztják alá. (Arról nem is beszélve, hogy az igazi török népnevek között ez a fajta végződés nem jellemző. Ezek jobb ára -k, -g vagy -z végződésűek, az egyetlen ujgur a többiek közül egyikhez sem köthető! Ez a név pedig akár a manicheus térítéssel is keletre kerülhetett. Az ujgurok valamikori nyugati származását erősítik meg a Hszincsiangban nemrég feltárt, négyezer évnél idősebb kaukazo-europid múmiák is.
Kánnai Zoltán
