Ács Ferenc alis Parizer. Nálunk ez volt a beceneve. Bepalizott az énekkarba jártam is ( Csak azért jártam, mert a R. állt előttem és kibaszott nagy csecse volt, és amikor Parizer beintett duplájára nőtt. Na mi kell egy kamasz fiúnak ! ), forradalmi szerenád, meg FIN. Gyengébbek kedvéért erőteljes szociálizmus idejében jártam a Berzsenyibe. Szóval FIN. Forradalmi Ifjúsági Napok, Március 15.-21. és Április 4.

Kozák Lajos nagyot nőtt viszont a szememben. Én koleszos voltam tán elsős és bent kellett maradni március 15-én a koleszban. Néhány felsőbb éves fazéknyi kokárdával ment ki a városba, nyilván a rendőrség lekapcsolta őket. Másnap Kozák bemondta a hangosba kik menjenek az igazgatóiba. Később kérdem mi történt. Mondták, hogy igen rendes volt az öreg, érezték, hogy nemzeti érzelmű, kicsit dörmögött az orra alatt valamit, és elküldte őket. Semmit sem kaptak.

Szóval nagy élményeim voltak !