Egy nap Tanzan és Ekido együtt lépkedtek a sáros úton, szakadó esőben. Az egyik kanyarban megláttak egy bájos leányt, aki selyemből készült kimonót és széles selyemövet viselt. A leány képtelen volt átjutni a sáros út túloldalára.

 - Gyere lányom! - szólította meg Tanzan. Karjaiba kapta a leányt, és átvitte a sártengeren.

Ekido egészen estig hallgatott. Mikor elérték a templomot, felbőszülten így korholta Tanzant:

 - Mi szerzetesek, nem megyünk nők közelébe! Kerüljük a fiatal és bájos lányokat, mert veszélyesek! Miért tetted ezt?

 - Én otthagytam a leányt, te még mindig cipeled? - kérdezte Tanzan