Jöjjön egy nem saját beégés:

Barátom - akinek viszonylag gyakori neve van (ez fontos), de az igazi helyett hívjuk most Kovács Imrének - mesélte, hogy csöng a mobilja és egy volt gimis osztálytársnője hívta, aki tanárnőként dolgozik. Csodálkozott a híváson, mivel az érettségi óta az elmúlt 35 évben csak az 5 évenkénti találkozón futnak össze és váltanak pár szót. Felveszi, köszön, mire osztálytársnője:

- Na ide figyelj Kovács Imre! Most azonnal add az édesanyádat!

- Szia Marcsi! Az a helyzet, hogy szívesen megtenném, de már 25 éve halott.

- ... ööö ... izé ... bocs Imi, nem téged, hanem az ugyanilyen nevű tanítványomat akartam hívni.