Egyetértek Mr Spock-kal a rajzfilmek káros hatásában. A kölyköknek is van annyi esze, hogy ha egy "befejezett" gyilkosságot, öngyilkosságot, stb... mutatnak be a TV-ben, akkor az tiszta sor, hogy az egyik oldalon van az élet, a másikon a halál.
A rajzfilmes sémapoénként viszont rádobunk a kollégára egy páncélszekrényt, amitől nő egy helyes púp a fején. ...Baromság.

Az élet és halál tulajdonságait felismertetendően régen - mint ahogy Folett: A katedrális c. regényének elején leírja - ott voltak a nyilvános kibelezések, felnégyelések, akasztások. A gyerek megtanulhatta, hogy akinek hurok van a nyakán, az többnyire megdöglik. Manapság ezt a felvilágosító munkát általában a filmek végzik, nem a szülők. Kérdés: Milyen apropóból kezdene hozzá egy szülő ilyen jellegű felvilágosításba? Mi lehetne az alapesemény, aminek kapcsán ilyen beszélgetés felmerül? Ugyanis a téma majdnem olyan kényes, - vagy inkább nagy odafigyelést igénylő - mint a szexuális felvilágosítás.
SZVSZ a filmekre - közös filmnézésre - a felvilágosító munka megkezdésének megkönnyítéséhez néha szükség lehet.

Gyermeköngyilkosság: Nem vagyok pszichológus, de én úgy tudom, hogy a gyermekek ebben az időszakban kezdik felfogni, hogy az élet véges. Ettől függetlenül addig még nem jutnak el, hogy a halált befejezett és visszafordíthatatlan eseménynek tekintsék. Mint ahogy már előttem mások is írták: büntető, szánalomkeltő eszközök közé sorolják be. (Elmegyek világgá és akkor majd kereshettek..., Ha nem leszek többé, akkor majd rájöttök..., stb...) Erre jó példa egy Szabó Lőrinc vers, - sajnos nem tudom idézni, de ha valakit érdekel, akkor Popper P: Fáj-e meghalni? 60 valahányadik oldal. A versben végighúzódik, hogy ha meghal akkor kik fogják sajnálni, és a végét valami ilyen modattal zárja hogy:
"... és én is azt mondom: Szegény kisfiú."

Öngyilkosságról általában: Azt mondják, hogy az érintett személynél annál kisebb az öngyilkosság veszélye, minél több és mélyebb emberi kapcsolattal rendelkezik. Itt sajnos nagy probléma a régebben jól működő több generációs, vagy nagy családok nukreáris családokká történő felbomlása. Tehát igaz lehet az, hogy a mai társadalmi - piaci - viszonyok között nem csak egy gyermeknek, hanem egy felnőttnek is nagyon nehéz dolga van. Jelenleg a család és az egyén nagyon fontos tulajdonságává vált a fogyasztás, a "szerzés", és mindez az emberi kapcsolatok minőségének rovására megy. Ezek a dolgok megkönnyítik egy nem kiforrott egyéniség "rossz útra" sodródását, és itt már nem is csak az öngyilkosságra gondolok, hanem az átlagos morálra.

Egyelőre ennyi.
Bocsánatot kérek a hosszért.
Üdvözlettel:
xset