Szervusztok!

A magyar nyelv védelmében született hozzászólásokat értékelem, és mivel a legjobb barátom (ha akar, majd "hozzánkszól" ő is) éppen ezen a területen dolgozik, hát van képem róla, kik, és hogyan foglalkoznak a nyelvünnkel, a nyelvápolással.

Van alkalmam figyelemmel kísérni, hogyan próbálja meg eladni magát egy kandidátusi fokozattal rendelkező, mostmár inkább középkorú, mint kifejezetten fiatal, egyetemen oktató magyar nyelvész. Látom, havonta hány pályázatot küld el minisztériumszerte, hányszor kilincsel az ötleteivel, hányszor küldik el udvariasan, vagy kevésbé udvariasan, elmondja, hogy mekkora összeget kínáltak fel neki egy rádiós (2000 Ft-t), illetve a televíziós riportért (Duna TV, 5000 Ft). Segítek neki, hogy az Interneten is jelen legyenek a hirdetései, amelyekben nyelvi felkészítést, oktatást, kommunikációs startégia kidolgozásást kínálja.

Úgy tűnik, hogy fényes korunkban egyszerűen nincs kifejezett igény a magyar nyelv magasszintű használatára, ápolására. Az anyalnyelv, a tájnyelvek kutatását, ápolását sem az önkormányzatok, sem a pályázatokat meghirdető minisztériumok, alapítványok nem tekintik támogatandó célnak, egy fillérrel sem járulnak hozzá. Elég ha megnézitek a televíziókban használt, vagy a reklámokból újra és újra ránk köszönő nyelvi igénytelenséget: világos, hogy nincs olyan törekvés, amelyik a nyelvi helyességet, a kifejezés szabatosságát szempontnak tekintené egy műsor, vagy egy reklámanyag elkészítésekor. Alig jobb a helyzet az írott sajtó terén, nyilván Ti is tudnátok sorolni a napilapok, foliratok nyelvi baklövéseit.

Bocs a hosszúra nyúlt megjegyzésért...
Zozi