„Az emberi értelem, s az emberi tudat emergenciaként áll elő.

 

Az emergencia ezen értelmében: "...elkülönülő részletekből olyan átfogó egészek jönnek létre, amelyek minőségi értelemben különböznek az alkotó részleteiktől..."

 

Emergencia pl. az ősrobbanás pillanatától kezdve a felfúvódáson át a világegyetemet alkotó anyag létrejötte (elemi részecskék: fermionok és bozonok).

 

Emergenciának tulajdoníthatjuk a csillagok (napok, és körülöttük bolygók) által létrejött galaxisok, galaxishalmazok, s az azokból álló szálas szerkezetek létét.

 

Emergencia az élet létrejötte, benne a sejtek, s azokból élőlények (növények, állatok, stb.) kialakulása.

 

Emergencia az állati agy (idegsejtek) olyan szerveződése, melyben értelmet figyelhetünk meg (emberi agy).”

 

Az emergensen létrejött egységek működését az alsóbb szintek szolgálják ki.”

 

A metafizika, időben megelőzte a fizika tudományát. De nem biztos, hogy a megszülető Fizika máris hatályon kívül helyezte a metafizikát, mint az érzékeléssel fel nem fogható dolgok eredetének kutatását.

Az autóreprodukció, szaporodás, sokszorosítás, feltétele az emergencia, vagyis az egyből való felmerülés, a felbukkanás képessége. Amennyiben az EGY a Minden, akkor ennek kell képesnek lenni a szaporodásra. /ezt látszik alátámasztani az univerzum tágulása/ Ugyan akkor a logikánk szerint, a Minden már nem szaporodhat, mert minden létezőt, a teljes létet jeleníti meg. Ha az Egy nem szaporodhat, akkor viszont csak elaprózódhat. Az a kérdés merül fel, hogy ez által elveszíti a meglévő tulajdonságát, a lényegét /esszenciáját) vagy pedig továbbra is megőrzi az elaprózottságban? /ha a mennyiség a minőség rovására megy, akkor nem/

Azonban lehetséges az összegződés, az „egységbe”, rendszerbe szerveződés folyamata is, amivel a minőséget is úgymond „rehabilitáljuk”. A rend, a rendszerezés, energiát igényel, amit a környezetből kell „begyűjteni”hozzá. Ebből kifolyólag csak a Nagy egység, az EGY képezheti a zárt rendszert, mint a teljes halmazt. A benne létrejövő részhalmazok, már nyílt rendszerek, mivel külső energia bevitelre szorulnak. A rendfenntartás azonban nem egy automatikus, egyirányú folyamat, mert az entrópiát, (a rendezetlenség növekedésének mértékét) is figyelembe kell venni, mint a rendrakás melléktermékét, a hőfelesleget. A keletkező hőfelesleg, energiamennyiség, a zárt rendszerben már nem felesleg, hanem felhasználható a rész-rendszerek számára. Egy „költői kérdés”, hogy mit tekintünk alsó, vagy felső szintnek a részhalmazok, rendszerek rangsorolása során? Ha a legnagyobb minőséget képviselő Egyet, a teljes halmazt, akkor az a felső szint. A részhalmazokat, amik együttesen is alacsonyabb minőséget hordoznak, alsó szintnek kell tekintenünk. A minőségi lesz a vertikális, a mennyiségi pedig a horizontális tagozódás az egységen belül. Ha a képességet is felosztjuk ez alapján, akkor a szellemi képesség lesz a függőleges, ami az alá és fölérendeltséget jelenti. A fizikai, vagy anyagi képesség lesz a vízszintes, ami mellérendeltséget jelent. Az úgynevezett rangsort, a szellemi és fizikai képességek szélsőértékeinek mértéke határozza meg. Ebből kifolyólag a legnagyobb rangú a teljes halmaz, az Egy és ehhez viszonyulnak a részhalmazok a saját szélsőértékeinek megfelelően.