„A metafizika sosem lesz megkerülhető gondolatkísérlet.

Azért nem, mert azt már biztosan tudjuk, hogy a tapasztalati tények érzékelése és felfogása élettanilag meghatározott, és csakis a jelenlegi földi viszonyok között az életben maradáshoz szükséges mértékben alakult ki. Egyszóval kozmikus távlatokban igen korlátozott.

Ezt meghaladni, legalábbis azt megpróbálni meghaladni az egyik lehetőség a metafizikai gondolkodás.”

Az emberiség „kisded” korában az animizmus volt a trendi vallás. Ekkor álltunk valóban közel a természethez. Ekkor mindenki a saját képére formálta a hitét. Amint megjelentek a „próféták”, akik megmondták a tutit, birkanyájjá degradálták az embereket. Elvették tőlük a hitük szabadságát, személyre szabhatóságát. A monoteizmussal pedig zsákutcát nyitottak a szellem szabad áramlásának. Azt meg senki sem tudja biztosan, hogy mi, vagy ki várja majd az út végén. Ezt a túlvilágról vizionált képet, mindenki magának alkotja ma is, akár az animizmus idején. A kozmosz végtelen sok létformája igényli a metafizikai gondolkodást, mert különben magunkat zárjuk be a bolygónk börtönébe.