Akkor pár szó a tegnapi teljesítményünkről, de most az edző oldaláról megközelítve.

 

Ahogy visszagondolok, nem emlékszem ilyen gyenge, kilátástalan játékot bemutató pécsi csapatra.

Olyan, mintha nem lenne edzőjük, mintha a pályára küldtek volna 5-10 játékost azzal, hogy játsszátok amit tudtok. Pedig van edző a csapat mellett.

Persze, persze, pénze nincs sok csapatot építeni, de azért ennél többet lehetne/kellene felmutatni. 

 

Nade milyen játékosból lesz jó edző? Erre persze nincs exact válasz, de úgy gondolom, hogy általában eredményesebb edző lehet azokból, akik a pályafutásuk során megtanulták a kemény és eredményes védekezés alapjait. Vagy akik irányítók voltak, és jól átlátták a játék folyását, akár támadásról akár a már említett védekezésről van szó.

 

Ezek fényében milyen edző Dragan Aleksic? A múlt idény és a jelenlegi meccsek alapján úgy látom olyan, mint amilyen játékos volt. Mert ki is volt Ő a pályán? Egy vérbeli, vasidegzettel és vajcsuklóval megáldott shooting guard. Nem teketóriázott és nem lacafacázott. A csapatnak pontok kellettek, és Ő szállította a pontokat. Kell egy jól dobó európai? Szerződtesd Aleksicet. Ismerték őt jól Jugoszláviában, Szerbiában, Izraelben, Szlovákiában, az Adria Ligában, Szolnokon és persze Pécsen is. Amerre csak járt, megsüvegelték a teljesítményét. Persze - persze, voltak aszisztjai és lepattanói is, de a játékát alapvetően a kosárszerzés határozta meg. De vajon jelent ez valamit, ami az edzői szemléletét illeti? Úgy látom igen.

 

A "tavalyi" csapatnál megfigyeltem egy érdekes jelenséget, ami végül meg is fogalmazta bennem a fentieket. Szóval nálunk játszott a Kenney Funderburk nevű fekete-amerikai játékos, akinek szintén a támadás volt az erőssége. Korábban még nem láttam ilyen edzői húzást, de Aleksicnek volt egy olyan figurája, hogy Funderburknál a labda, vele szembe a védője. A csapa többi tagjának az volt a dolga ekkor, hogy a saját emberét minél inkább kivigye a palánk alól. Amikor ez megtörtént, Funderburk egy az egy ellen megpróbálta megverni a védőjét, és a gyűrűig vinni a labdát. Tehát a támadójátékunk ebben az esetben annyiból állt, hogy a saját palánkunk alatt Funderburk megkapja a labdát, végigviszi a pályán és ha minden jól alakul, könnyű kosarat szerez. Ez pedig nagyon egyezik Aleksic játékoskori szemléletével, vagyis „Add a labdát, majd én elintézem!”. És persze, kiváló bedobóként el is intézte. De mit mutat róla, mint taktikailag felkészült edzőről? Szerintem azt, hogy egy faék egyszerű gondolkodású trénerrel van dolgunk, aki bár szereti a kedvenc sportágunkat, de nagy dolgokat, kiváló edzői húzásokat, bonyolultabb, az ellenfél számára kevésbé kiszámítható támadásvezetést nem várhatunk tőle. Neki ez, igen ez volt a nagy újítása, a Funderburk féle one man show.

Ám Funderburk nincs már, az idei vajkezű Suzukisunk pedig távolról sem tör be olyan jól, és vezet labdát mint Ő.

 

Kedves Dragan, Tisztelt Vezetőség! Ugye tudjátok mi a dolgotok?

Egy ilyen gyenge játékosállományú csapathoz ugyanis extra edző kell….. Már persze, ha cél a bentmaradás.

 

Huhh ez is milyen hosszú beírás.. És hol vannak még a játékosok??? Pedig szó kell essék Ivosevről, Haynesről (főleg róla), Illésről és Bíróról is.

 

Na de ez már legyen a holnap „gondja”.