A típust a MOL Limo flottából ismertem meg: elsőre megtetszett, kézre állt minden, nekem bejön a konzervatív műszerfal, kényelmesek az ülések, és elfér a hosszú lábam. (Igaz, ilyenkor mögém már nem fér be senki, de mivel egyedül, vagy max. 1 utassal használom, így ez nem probléma.) A tükrök nagylátószögűek, - ez is tetszett.

Magamnak az alapváltozatot vásároltam meg, mert arra volt zseton. A kézi váltót meg kellett szokni, mert elkényelmesedtem az automata váltós MOL Limo-k használata során. A kuplung kissé máshol fog, mint az általam korábban használt, kézi váltós kocsiknál. Az elején ebből volt pár lefulladás, de hamar megtanultam használni. 

Az 1.0-s szívómotor városban nekem teljesen elegendő, a havi 1-2 alkalommal levezetett 2 x 100 km-es távon pedig úgy vettem észre, hogy kb. 110 km/h-s tempónál érzi jól magát. Nem száguldásra való, de nem is arra vettem. Klíma-fűtés megfelelő.

A gyári hangszórók valóban nem high-end minőségűek, ezeket később lehet, hogy cserélni fogom majd.

Szóval a "szerelem" még mindig megvan. 

Negatívumként a pótkerék hiányát, ill. a gyári mankókerék horror árát tudnám felhozni, ill. azt, hogy a márkaképviselet nem sok hozzáadott értéket tett az értékesítési folyamathoz...

Én a "szállítás alatt van" státusz alatt arra gondoltam, hogy már egy tréleren utazik valamelyik szomszédos ország autópályáján, és napokon belül itt lesz. A valóságban ezt azt jelentette, hogy le van gyártva, és Dél-Koreában a gyár udvarán parkol, ahonnan majd hajóval szállítják valamikor. Végül a saját maguk által megadott legvégső szállítási határidőhöz képest is egy hónappal később érkezett meg. Nekem jól esett volna, ha mondjuk kéthetente egyszer felhívnak, hogy épp hol tart a szállítás, és a forgalmi rendszámot sem a biztosító által kiküldött kötvényből tudom meg. Az érdeklődő leveleimre mondjuk hamar válaszoltak, csak szerintem elvárható lett volna, hogy ezt maguktól tegyék meg.