Hát most mit is mondhatnék?

Elégedett vagyok a 2 pontos vereséggel, mikor valójában 30 pontossal számoltam?

IGEN. NEM. IGEN. NEM. IGEN. NEM.. 🤔?????????.

 

Persze, ez most egy olyan vereség volt, aminél nem szomorkodom. Szolnokra úgy "engedtem" el a fiúkat, hogy ha húszon belül maradunk, akkor pacsi. 🤚

Úgyhogy ez sikerült, és adom is... 

 

De a játékunk képe... jajjjjj, az a sok bután eladott labda, az, hogy Ivó emelte rá az utolsó előtti hármast... azok fájtak. Lehet ha csak a felük történik meg, Gordonnal még mindig veretlenek vagyunk. Már megint a "ha". 

 

És persze gratulálok a győzteseknek, bár ha ezen a meccsen szolnoki lettem volna, valszeg instant agyvérzés bejátszik. Természetesen a győzelmük teljesen megérdemelt, mivel a csapatuk sokkal inkább tudja játszani a kosárlabdát, mint a miénk. De ebbe nem megyünk bele, mert arról már volt szó. Badzim meg egy igazi kincs, rikta az ilyen jó kezű bedobó a mezőnyben. 

 

Mégis miért voltunk képesek meccslabdához jutni, egy totálisan elvesztett mérkőzésen? Talán az amerikai életszemlélet lehet rá a válasz, az a nagymérvű lezserség, beletojomság, ami rájuk annyira jellemző, és ami lényeges különbség köztük és az európai emberek között.

Mennyit számít náluk, hogy kb 0/10 volt a kezdésnél a trojka? Semennyit. Legközelebb újra ráemelik. És újra...és újra, míg végül utolértük a házigazdát. 

 

Kellett, hogy Gordon most először megcsillogtassa tudását a védekezésen kívül is, no meg Biró 3/5 hármasa is jól jött.

 

Szóval szép volt fiúk, de ajjjjjjj, lehetett volna még szebb is. ☺️😪

 

Balesetmentes utat hazafelé, az európai játékosainknak jobbulást, az amcsik meg már valszeg azt is elfelejtették, hogy ma játszottak, és már a következő hármasaikon törik a fejüket... 🏀⛹️