Igazad van bundee, hogy 55 kiló még nem kövérség, de nem ismersz. Nekem egész gyerekkoromat megkeserítette az a tudat, hogy én kövér vagyok, csúnya vagyok és ezért senki sem szeret. :-( Az a típusú félénk kislány voltam, aki a gúnyolódások, rossz viccek állandó céltáblája. Folyton a kövérségemmel csúfoltak, egymást ijesztgették velem a fiúk. Nagyon rossz volt. Még 48 kilósan is kövérnek éreztem magam. És életem középpontjában évekig csak a fogyás állt. Igen, ez egyfajta lelki betegség, amiből igazán sohasem lehet kigyógyulni. Pár éve jöttem csak rá, hogy nem is volt igaz az egész, sosem voltam csúnya. Mostanság valamelyest békében élek magammal és a testemmel, és az 58 kilómat sem találom tragikusan soknak. De még mindig vannak pillanatok, amikor utálom magamat ezért és elkeseredem. Saját magam legyőzése lenne, ha sikerülne megszabadulni egyszer attól a 8 kilótól.
Jó hétfőt, jó hetet minden kedves fogyni-vágyó tagtársamnak!