Bundee!
Tök igazad van, a beidegződések, szokások tényleg nagyon képesek „vezérelni” az étkezéseket, sőt a „kívánósságot” lásd deszertelés, mániákus sózás, satöbbi. Amúgy se kéne lélektani mélyelemzésekbe fognom, főként, mert nem értek hozzá…

Konyak!
Szerintem a legeslegelső lépés a jó alak elérése felé, annak a kézenfekvő felismerésnek a megtétele, hogy a fogyókúra eleve kudarcra van ítélve. Engem mindég megdöbbent, hogy a fogyizók az ötvenkettedik visszahízásuk után, ugyanolyan lelkesen állnak neki az ötvenharmadik önroncsoló fogyókúrájuknak. Miért nem esik le nekik, hogy valami nem oké? Érthetetlen. És most elmesélem mi a gond a fogyókúrákkal (szerintem):

A legtöbb fogyókúra a klasszikus energiamérleg elvre épül. Azaz, ha a nap során a táplálékkal bevitt energia mennyisége meghaladja a test által felhasznált energiamennyiséget akkor hízol, ha ennél kevesebb akkor fogysz (Ha meg ugyanannyi akkor nagyon ügyi voltál, és nem történik semmi.) A táplálék energiaértékét a kalóriatáblázatokból megtudhatod, illetve az összetétel alapján kiszámíthatod (1g zsír 9,3kcal, 1g fehérje 5,6kcal, 1g szénhidrát 4,1kcal). Hogy mennyi lenne a tested energiaigénye az az alapanyagcseréből és a végzett „munka” (bármilyen aktivitás) energiaszükségletéből adódik össze. Az alapanyagcsere mérhető, de rém macerás (semleges környezeti hőmérsékleten 24 c-on, mozdulatlan fekvés, előtte éhezés, stb.) illetve hozzávetőlegesen számítható: zsírnélküli testtömeg kg-ban * 24 kcal. A zsír nélküli testtömeg megállapításától még lesz bővebben szó, mert ez a kulcsa az egésznek. (Mondjuk egy 168 centis nő – ez jelentősen változik az izomzat fejletségének függvényében – olyan 43–48 kg lenne teljesen zsír nélkül) Az aktivitások energiaigénye egyénenként változó, Egerszegi Krisztina nyilván töredék annyi energiafelhasználással úszik le egy hosszot, mint mi. De amúgy is, még hozzávetőlegesen sem lehet megbecsülni, hiszen befolyásolja a külső hőmérséklet, a páratartalom, az edzettségi szint, a testzsírarány, a lelkiállapot, és még olyan sok tényező hogy azt felsorolni is nehéz. Tehát az energiabevitel viszonylag könnyen megállapítható, de a leadás csak becsülhető, vannak rá mindenféle táblázatok (ülőmunka, fizikaimunka, teljesen hasracsapós alapon), de nem is nagyon szoktak vacakolni ezzel, mondanak egy számot és kész. Mondjuk vegyünk egy radikális diétát:
Mancika 168 centi, és 60kg. Úgy érzi 55kg lenne az ideális testsúlya. Mancika maga szerint nem eszik sokat, ez olyan 2100 kcal/nap. (Manci alapanyagcseréje kb 1000kcal/nap, mozogni nem nagyon szokott, csak ha muszály, tehát a teljes energiaigénye mondjuk legyen 2000 kcal/nap). A 100kcal/napos energiatöbblet évi 4 kiló hízást jelent (nem számítva, hogy évről évre csökken a szervezet energiaigénye)! De most tenni kell valamit, és kemény fogyókúrát választ, ami napi 1000kcal energiabevitelt enged. A 2000kcal/napos energiaszükségletéhez képest ez 1000kcal/nap energiadefficitet eredményez. Tegyük fel, hogy Manci szerelmes, és tényleg bírja, mert tetszeni akar a mátkájának. Egy hónap alatt elvileg (1000kcal / 9,3kcal/g * 30nap) 3,2kg-ot fogyna tisztán zsírból, de amikor rá áll a mérlegre kiderül, hogy 5kg-al lett kevesebb, és csak 55kg a súlya, Pisti (az arája) ettől végképp belészeret, eljegyzés+esküvő, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

Itt most két komoly kérdés merül fel: Miért fogyott Manci öt kilót a három helyett, és mi nem stimmel akkor a klasszikus fogyókúrában?
-A 60/40-es elv:Sajnos az ilyenfajta fogyókúrák sajátsága, hogy nemcsak a zsír elégetéséből fedezi a szervezet az energiadefficitet, hanem az izmok gazdaságtalan eltüzeléséből is. Felmérések szerint a „fogyókúrás” testsúlycsökkenés 60%-ban izom-, és csak 40%-ban zsírveszteségből áll. A fehérjék(izmok) energiaértéke csak 5,6kcal/g ezért lesz nagyobb a testsúlycsökkenés mértéke, mintha tisztán csak zsírt égetnénk el. Tehát Mancika igaziból csak 2kg zsírt fogyott, a maradék 3kg bizony izomveszteség. Ez azért van, mert a koplaló szervezet számára a túlélés szempontjából fontosabb a zsír (ami energiaraktár és később még jól jöhet), mint az izomzat ami nyugalmi állapotban is energiafogyasztó.
-A holnaptól elv:Bármely hirtelen változtatatás a táplálkozási szokásokban olyan állapotba löki a szervezetet ami fokozott raktározással jár. Hirtelen stressz a testnek: „nincs kaja!” Mit gondolhat szegény? Amit lehet elteszünk holnapra (növeljük a zsírpárnákat), annyi energiát használunk csak fel amennyit muszáj (gyengeség, kóválygás), és csökkentjük az energiafogyasztást (izmok lebontása). Külön pikantériája a dolognak, hogy a rutinos fogyizók még előzőnap este jól be is zabálnak, mert „holnaptól úgyse eszek”. Csoda ha hülyének nézi a gazdit a bele? A táplálkozási szokások megváltoztatását több hetes átvezetéssel célszerű megtenni.
-A mit-mikor elv:A legtöbb fogyókúránál nem veszik figyelembe, hogy a test számára egyáltalán nem mindegy, hogy milyen tápanyag mikor kerül bevitelre. Például a fehérjéket nem tudjuk raktározni, és folyamatosan kellenének, ezért a nap folyamán egyenletesen célszerű bevinni. A szénhidrátokat viszont két féle módon is be tudjuk tárazni (elsődlegesen glikogénként, másodlagosan zsírként), ezért célszerű reggel feltölteni vele a „raktárakat”, így egész nap lesz energiánk, viszont a délutántól meg nem szabad bevinni, mert akkor már nem tudjuk elégetni és így garantáltan zsír lesz belőle.
-A kúra elv:Ideiglenes változtatások, csak ideiglenes eredményeket hozhatnak. Hiába a fogyókúra, ha utána megint jön a habzsi-dőzsi biztos a visszahízás. De ha a kúra után is kevesebbet eszel, az eredmények megőrzése érdekében, akkor is hülyeség a drasztikus módszerekkel kezdeni, mert ez több hátránnyal jár mint előnnyel. Egyáltalán, az időtényezőt el kell felejteni, nem az a lényeg, hogy mennyi idő alatt fogysz le, hanem az, hogy az elért változások maradéktalanul pozitívak legyenek, és a tendencia töretlen legyen.

Tehát ez volt nagyjából, hogy mit ne. Ha van rá érdeklődés akkor elmesélem, hogy szerintem mit, és azt is hogy hogyan.